Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. január 29.
Pár szó a borokról
"Légy Te Atyánk, hogy a bánat, a bú sose lopja időnket,
légy Te a rétnek a zápor, fűszeres éjnek a mámor,
légy Te a lanthoz a húr, ha eloszlik a dalra leső csend,
bordalok istene Bakkhosz, szállj le közénk, ne unatkozz!"
(Bacchus - Himnusz)
Legendák sora és a valóság szövi a szőlőkultúra és bortörténelem szálait, melyek sok millió évvel ezelőttre nyúlnak vissza. Harmadkori leletek, megkövült szőlőmagok tanúskodnak a mai szőlő őse, a vitis (szőlőnövény) jelenlétéről csaknem az egész világon. Ebből a liánszerű, fákra kúszó növényből fejlődtek ki hosszú évmilliók alatt a napjainkban ismert szőlőfajták (vitis vinifera). A jégkorszakpusztulásra ítélte az ősszőlőt, azonban néhány fajta túlélte az eljegesedést, melyek hosszú évszázadok alatt lassú fejlődésnek indultak a jég fogságából kiszabadult területeken. Az apró szemű, savanyú bogyójú ligeti szőlőből fejlődött ki, a mintegy nyolcezer évvel ezelőtt megjelent Vitis sativa, más néven: kerti szőlő, mely édes, lédús gyümölcsével az évezredek alatt igazi kultúrnövénnyé nemesedett.
A bor és szőlőkultúra világát színesítő legendák átláthatatlan hada a történelem előtti időkből, az ókori görög és római mitológiából származnak.
Dionüszosz a szőlő, a bor és a mámor istene. Zeusz és halandó szerelme, a Hold istennőjének Szemelének gyermeke. A legenda úgy tartja, hogy Zeusz féltékeny felesége, Héra elpusztítatta Szemelét, akinek halála után, Zeusz a magzatot saját combjában rejtette el, születése után, pedig Nüsza völgyének nimfái bújtatták. A népszerű Dionüszosz buja és boldog életet élt, hajszolta az emberi örömöket és minél több boldog embert akart maga körül látni. Hogy halála után neve és emléke fennmaradjon, apjához fordult, hogy segítsen egy olyan növényt megteremteni, amely örömöt és boldogságot ad az embereknek. A féltékeny titánok megölték Dionüszoszt és testét szétszórták. Megmentett szívét apja elültette és a sírból, fia kérésére szőlőtőkét növesztett. Így lett a szőlő az örömök és a gyönyör növénye, a boldogság jelképe.
A görögök Dionüszoszt más néven Bakkhosznak is tisztelték. Innen ered a rómaiak boristenének neve, Bacchus, több helyen Liber néven feljegyezve. Liber a rómaiaknál a termékenység és a szőlőművelés istene, ezért is azonosították a görög Dionüszosszal.
A mondák mellett hiteles források is alátámasztják a szőlészet és borászat történelmét. Bár a szőlőtermesztés és a borkészítés első jelentős képviselői az egyiptomiak voltak, igazi kultúrája csak a görögöknél és Itáliában alakult ki. Az őshazának tekinthető Ázsiában, illetve Egyiptomban már nagyon korán megismerkedtek a borkészítés technikájával, Mezopotámiában fejlett borkultúra és borkereskedelem alakult ki, i.e. 2100-ban, pedig Hamurabi már törvénnyel büntette a borhamisítókat.
I.e. 600 körül a föníciaiak és karthágóiak jóvoltából a szőlő átkerült Európába. Fejlett borászati kultúrára utal, hogy útjaikon már a borok szállítására alkalmas üvegedényeket és palackokat, a fogyasztáshoz, pedig megfelelő ivóedényeket használtak. A szőlőkultúra fejlődése a római birodalomban volt a leglátványosabb, ahol a hatalmas területen hódító római katonák széles körben elterjesztették a szőlőt, görög földön, pedig Dionüszosz kultusza segítette elő a szőlő-és bortermelés fejlődését.
Rovatunkban számos hasznos és érdekes információt olvashat a különböző bortípusokról és borkészítésről. Bepillanthat a különböző pincészetek varázslatos világába, megismerkedhet a hazai és külföldi borvidékekkel. Olvasgatás közben ne feledje: "A borban öröm, barátság, dal és boldogság van." Találja meg Ön is!
Forrás: www.gourmandnet.hu
|
