Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. február 4.
Szent Balázs püspök és a Balázs-áldás
A február 3-án ünnepelt Szent Balázs az örményországi Szebasztéban született a III. században. Eredeti foglalkozása orvos volt. Mivel azonban igen vallásos életet élt és a testi bajok gyógyítása mellett nagy gondot fordított a lelki sebek ápolására is, a város püspökének halála után a nép egyöntetűen őt választotta meg. Balázs meghajolt a nép akarata előtt, pappá s püspökké szentelték. Bár Nagy Konstantin császár 313-ban az addig üldöztetést szenvedő kereszténységnek vallásszabadságot biztosított, a Birodalom egyes részein nem tartották be a rendeletet. A keresztényüldözés, természetesen, elsősorban a nyáj pásztorát vette célba. A nép unszolására Balázs püspök több alkalommal is barlangokba menekült, de 316-ban Szebaszte prefektusa elfogatta, börtönbe vetette, majd lefejeztette. A hagyomány úgy tudja, hogy miközben a katonák a városba vitték, amerre haladt, hívei mindenütt eléje vitték betegeiket és ő a kereszt jelével, meggyógyította őket. Ekkor gyógyította meg a halszálkától fulladozó gyermeket is (vagy a börtönben), ami az alapot adja a Balázs-áldáshoz.
Szent Balázs segítségülhívása a különböző betegségekben nagyon régi időkre nyúlik vissza: a VI. századtól kezdve kérik közbenjárását a torokbetegség ellen. A 14. század közepén dühöngő rettenetes himlő- és pestisjárvány nagymértékben hozzájárult Szent Balázs tiszteletének általánossá válásához. Ez a szörnyű betegség ugyanis legtöbbször torokfájással és fulladási rohamokkal kezdődött. Az ünnepéhez kötődő Balázs-áldás a XVI. század óta terjedt el; az ún. balázsolás nyomait Németországban és Csehországban már a középkorban felleljük. Szent Balázst a 14 segítő szent közé számítjuk (Ákos, Balázs, Borbála, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Eustachius, György, Katalin, Margit, Kristóf, Pantaleon, Vitus).
Szent Balázs napján, február 3-án, a katolikus templomokban ma is Balázs-áldásban részesülnek a hívek - a pap két, András-kereszt módjára összeillesztett vagy "U"-alakban meghajtott gyertyát tart a hívő álla alá és megáldja őt e szavak kíséretében: "Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására, óvjon meg téged a torokbajtól s minden más betegségtől a mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek".
* * *
BALÁZSOLÁS (Babits Mihály)
Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs! Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike. Tél közepén, Balázs-napon szemem pislogva csüggött az öreg papon, aki hozzád imádkozott fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az oltár előtt, kegyes szokás szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én s ő se jól értett. De azért te meghallgattad és megóvtad gyermeki életem a fojtogató torokgyíktól, s a veszedelmes mandulák lobjaitól, hogy fölnővén félszáz évet megérjek, háladatlanul, nem is gondolva tereád. Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is, segíts, Sebasta püspöke! Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag, hátra se nézünk, elfutunk a zajló úton, eleresztve kezetek, magasabb szellemek - de ti csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt. Nem sért ha semmibe veszünk s aztán a bajban újra visszaszaladunk hozzátok, mint hozzád ma én reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs! ki mint a szepegő kamasz, térdeplek itt együgyű oltárod kövén - mosolyogj rajtam, csak segíts! Mert orv betegség öldös íme engemet és fojtogatja torkomat, gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm zihál, s mint aki hegyre hág, mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel, kifulva, akként élek én örökös lihegésben. S már az orvosok kése fenyeget, rossz nyakam fölvágni, melyet hajdan olyan megadón hajtottam gyertyáid közé, mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs! Hisz a te szent gégédet is kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány kivégzett: tudhatod, mi az! Te ismered a penge élét, vér izét, a megfeszített perceket, a szakadt légcső görcseit, s a fulladás csatáját és rémületét. Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen, okos felnőtt! Te jól tudod, mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall még az Isten jósága sem, s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is olyan nagy dolog a halál.
Összeállította: Ucsugó
|