Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. február 4.
Szent Balázs püspök és a Balázs-áldás
A február 3-án ünnepelt Szent Balázs az örményországi Szebasztéban született a III. században. Eredeti foglalkozása orvos volt. Mivel azonban igen vallásos életet élt és a testi bajok gyógyítása mellett nagy gondot fordított a lelki sebek ápolására is, a város püspökének halála után a nép egyöntetűen őt választotta meg. Balázs meghajolt a nép akarata előtt, pappá s püspökké szentelték.
Bár Nagy Konstantin császár 313-ban az addig üldöztetést szenvedő kereszténységnek vallásszabadságot biztosított, a Birodalom egyes részein nem tartották be a rendeletet. A keresztényüldözés, természetesen, elsősorban a nyáj pásztorát vette célba. A nép unszolására Balázs püspök több alkalommal is barlangokba menekült, de 316-ban Szebaszte prefektusa elfogatta, börtönbe vetette, majd lefejeztette.
A hagyomány úgy tudja, hogy miközben a katonák a városba vitték, amerre haladt, hívei mindenütt eléje vitték betegeiket és ő a kereszt jelével, meggyógyította őket. Ekkor gyógyította meg a halszálkától fulladozó gyermeket is (vagy a börtönben), ami az alapot adja a Balázs-áldáshoz.
Szent Balázs segítségülhívása a különböző betegségekben nagyon régi időkre nyúlik vissza: a VI. századtól kezdve kérik közbenjárását a torokbetegség ellen. A 14. század közepén dühöngő rettenetes himlő- és pestisjárvány nagymértékben hozzájárult Szent Balázs tiszteletének általánossá válásához. Ez a szörnyű betegség ugyanis legtöbbször torokfájással és fulladási rohamokkal kezdődött. Az ünnepéhez kötődő Balázs-áldás a XVI. század óta terjedt el; az ún. balázsolás nyomait Németországban és Csehországban már a középkorban felleljük.
Szent Balázst a 14 segítő szent közé számítjuk (Ákos, Balázs, Borbála, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Eustachius, György, Katalin, Margit, Kristóf, Pantaleon, Vitus).
Szent Balázs napján, február 3-án, a katolikus templomokban ma is Balázs-áldásban részesülnek a hívek - a pap két, András-kereszt módjára összeillesztett vagy "U"-alakban meghajtott gyertyát tart a hívő álla alá és megáldja őt e szavak kíséretében: "Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására, óvjon meg téged a torokbajtól s minden más betegségtől a mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek".
* * *
BALÁZSOLÁS
(Babits Mihály)
Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól, s a veszedelmes mandulák
lobjaitól, hogy fölnővén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek - de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs!
ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén -
mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan olyan megadón
hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs!
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér izét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.
Összeállította: Ucsugó
|
