Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. február 17.
HALLÓ! 1881-1931 AZ ELSŐ TELEFONBESZÉLGETÉS BUDAPESTEN
1881. május elseje. A Kerepesi úton trombitájába fúj a lóvasút kalauza: „Trárá”. A sineken járó lóvasút kocsija elé fogott két pejkó lusta ballagással elindul. A Hatvani uccai korzón, szépen süt a tavaszi nap, hosszúszoknyás, napernyős dámák sétálnak gavallérjaik társaságában, a Stefánia úton elegáns „gumirádlerek” lépésben hajtanak, a Váci körúton egy épülő ház tetején feldíszített májusfát lenget a könnyű tavaszi szellő.
Régi álmok eltűnt Budapestje, 1881. május elsején.
A gavallérok még a Király-díj várható befutását figyelik, még lóvasút döcög, az autó nevű jövendőbeli járómű tervein talán még el sem kezdett dolgozni egy Benz nevű mérnök messzi Németországban.
És itt Budapesten a hanyatló század egyik májusának első napján szinte történelmi jelentőségű dolog történik.
Halló – mondja valaki egy különös fekete csőbe, - halló…
A budapesti telefon, a nagyváros nélkülözhetetlen apparátusa megszületett!
Az előzmények? Távoli Amerikában él egy nagy feltaláló, aki a Graham Bell által konstruált távbeszélő készülék gyakorlati alkalmazását – a mikrofon beiktatásával – lehetővé tette. A nagy feltaláló neve: Thomas Alva Edison. Ennek az Edisonnak van egy zseniális munkatársa. A munkatárs a műszaki tudományok minden ágában járatos, s egyes kérdésekben szinte a zsenialitásig eredeti ötletei vannak, csakhogy egy hibája van: olyan furcsa és az amerikai fül számára szokatlan neve van. Ez a név: Puskás Tivadar. A feltaláló munkatársa magyar ember.
A telefonnak sok hibája volt akkoriban még. Ilyen hibák közé tartozott az is, hogy az ember csak azzal az ismerősével beszélhetett telefonon, akinek lakásáig külön vezeték vezetett. És ekkor Puskás Tivadar agyában megszületett a zseniális ötlet: nincs szükség arra, hogy két lakást külön drót kössön össze, minden drótot egy központba kell vezetni, ahol aztán külön alkalmazott összekapcsolja a felhívó vezetékét a felhívottéval. Puskás Tivadar ezt az ötletét közli Edisonnal, a nagy feltaláló azonnal hozzá is lát a gyakorlati megvalósításhoz. Puskás Tivadar pedig, felismerve a telefon hallatlan jövőjét, megveszi a nagyjelentőségű szabadalmat egész Európa területére. Hozzálát az első európai telefonközpont felállításához Párizs városában, 1878-ban.
Mindössze három esztendő telik el s 1881. május elsejére Puskás Tivadar fivérével, Ferenccel együtt fölállítja Budapest városának telefonközpontját is. Milyen volt ez a telefonközpont? Hatalmas elektromos automata berendezésekről természetesen még szó sincs. Mindössze pár telefonoskisasszony várja a forgalom megindulását. Az első napon mindössze 54 előfizetője van a magyar telefonnak. Pár állami hivatal és napilapok. A sajtó mindig először érzi meg egy-egy technikai újítás jelentőségét!
Rohamosan megindul az előfizetők számának gyarapodása. 1890-ben már 1500 telefonállomása van Budapestnek. A drótok keresztül-kasul szelik már a várost. Érdekes, hogy a tűzbiztosítási díjtételek százaléka alaposan leesik Budapesten. Van már a tűzoltóknak is telefonja, percek alatt a tűz helyszínére vágtathatnak kocsijukkal! Nagy luxus ekkor még a telefon, 150 forint egy esztendőre. 150 forintból pedig családok eléldegélnek akkoriban hónapokig. De ekkor már megkezdődik a telefon gyors népszerűsödése, bár attól még mindig messze van, hogy szélesebb rétegekben is tért hódítson. 1897-ben az állam felismerve a telefon közérdekű voltát, államosítja. Ekkoriban már ötezer telefonelőfizetővel büszkélkedhet Budapest.
Szegény telefonoskisasszonyok. Úgyszólván betéve kellett tudniuk ebben az időben a telefonelőfizetők névsorát, mert akkoriban név szerint kérték a központtól azt, akivel beszélni akartak.
Halló, kérem Kovács János telefonját a Király uccából – mondta egy hang a vezeték másik végén s a telefonoskisasszonynak fennakadás nélkül, puszta emlékezetből kapcsolnia kellett.
Tolnai Világlapja / 1931
Összeállította: Retyezát [142863 AL],
|
