Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. február 25.
A szagok szimfóniája
Büdös, mint a…... Ön mivel fejezné be ezt a hasonlatot? S valójában - az - mitől büdös? Mi okozza a jázmin, a rózsa és a jácint illatát; s mennyiben különbözik egymástól bódító “aromájuk”?
Virágkedvelők és parfümszakértők szerint nagyon is sokban, míg a vegyészek szerint igencsak kevésben: csupán egy-egy metil-csoportban, amelyek az aromás szénhidrogéngyűrűre épült alkohol szénláncát hosszabbítják. Hasonló összevetést tehetünk - jóllehet más és más szerkezeti rokonságra hivatkozva - a narancsvirág és az ámbráscet váladékának illata, vagy a gyöngyvirág, a hársfa és az ibolya illata között.
Sokféle szaganyag szerkezetét sikerült már analitikai eszközökkel felderíteni, mégis kevest tudunk a környezetünket elárasztó illatokról, minthogy a szagok objektív mérésére - ahogyan a hang vagy a fény esetében - nincs lehetőség. A “szagkutatás” elsősorban “beépített összehasonlító analitikai mérőműszerünk”, az orrunk szubjektív megérzéseire támaszkodik.
Hogyan érzékeljük, és főként hogyan különböztetjük meg az egyes szagokat? Az érzékelés mikéntjét már felderítették a fiziológusok és az anatómusok: orrunk csak az oldott állapotban levő anyagokat fogja fel. A szagérzeteket keltő molekulák a levegővel jutnak el hozzánk, ezért a szervezetnek kell gondoskodnia arról, hogy ezek oldatba kerüljenek. A levegő útja az orron át a légcsőbe, majd a tüdőbe vezet. Az illatfelhő - akár kellemes, akár büdösnek érzett részecskék áramlanak a levegőben - a belső orron áthaladva érzékelősejtek tömegével találkozik. Az illatanyag-molekulák beleütköznek a szaglóhám sejtjeinek alsó nyúlványaiba, ingerületet keltve a sejtekből kiinduló idegrostokban, amelyek összefonódva az agyba vezető szaglóideget alkotják. A szaglósejtek környezetében elhelyezkedő váladéktermelő sejtek gondoskodnak az orr belső felszínét nedvesítő nyálkás lepedékről, amelyben az illatanyag-molekulák feloldódnak. Mindennapos tapasztalat, hogy a szaglósejtek érzékenysége rövid idő alatt csökken, s a kezdetben átható illatot később már nem érezzük olyan áthatónak.
A különféle szagok megkülönböztetésének kérdésére még ma sincs egyértelmű válasz, jóllehet a szerkezetkutatás igazolni látszik az évezredes “kulcs-zár” elméletet. (Lucretius római költő és természetfilozófus feltételezte, hogy az illatos vagy szagos anyagok eltérő alakú részecskéket bocsátanak ki magukból, amelyek pontosan illeszkednek az orrban levő, különböző alakú lyukak egyikébe, s így keltik a szaglási érzeteket). A kutatóknak feltűnt, hogy az emberek azonos vagy hasonló szagúnak érzékelnek olyan vegyületeket, amelyeknek szerkezete nagymértékben eltérő, hasonló viszont az őket felépítő atomok térbeli elhelyezkedése, a vegyület molekuláinak térkitöltése (például a kámfor és a hexaklór-etán szaga hasonló, mivel mindkét molekula közelítőleg gömb alakú, és méretük is hasonló.) Ennél is meglepőbb megfigyelés volt, hogy az egymással szoros kémiai rokonságban levő anyagok - amelyekben csak egy molekularészlet térbeli elhelyezkedése különbözik -, vagy az egymásnak pontosan megfelelő tükörképi párok (enantiomerek) egymástől lényegesen különböző szagérzetet keltenek
Folyt köv.: holnap
|
