Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. február 26.
A szagok szimfóniája – folytatás-
Hogy felderítsék e különös jelenség okait, a kutatók nagyon sok emberrel különféle szagmintákat szagoltattak, és pontosan feljegyezték, hogy mit is éreztek a kísérleti alanyok. Kiderült, hogy a szagérzetekben néhány alapvető szag uralkodik. S hogy a szagok többsége ezeknek az alapszagoknak a keveréke. Amerikai kutatók a következő hét alapszagot különítették el: pézsma- vagy mósuszillat, kámforszag, virágszerű illat, mentolszag, éterszag, szúrós, valamint büdös, rothadó szag. Bebizonyosodott, hogy az azonos “szagkategóriába” jutó molekulák egymással közeli térszerkezeti rokonságban vannak. Önként adódik a feltevés - amelyet a méhek szaglósejtjeinek vizsgálatával kísérletileg is alátámasztottak -, hogy a különböző anyagok érzékelésére a szaglóhámban némileg eltérő sejtek szakosodtak. A kísérletek alapján azt feltételezik, hogy e sejtek felszínén különböző alakú receptorok vannak a szagmolekulák befogadására.
Mindennapi “illatkörnyezetünk” különböző kémiai szerkezetű anyagok sokszoros keverékéből adódik össze, egy-egy jellegzetes alkotóelemére azonban mind önmagában, mind különféle összetételekben könnyen ráismerhetünk.
Az aromás vegyületek közül például a benzaldehid az egyik közismert illat hordozója: keserűmandula szagú fojadék. A keserűmandulán kívül más gyümölcsök magvaiban is megtalálható (őszibarack, kajszi, cseresznye). A hidrogén-cianid szaga szintén a mandulára emlékeztet. Nem véletlenül, hiszen kimutatták, hogy a keserűmandulából kristályosan elkülöníthető vegyület, az amigdalin víz hatására szőlőcukorra, benzaldehidre és hidrogén-cianidra esik szét. (Szintén kellemes keserűmandula szaga van az egyébként erősen mérgező nitro-benzolnak is. Amíg be nem tiltották, “mandulaszappan” készítésére is felhasználták.)
A háziasszonyok kedvelik - a molyok kevésbé - az aromás vegyületek másik képviselőjét, a naftalint, amelynek átható szaga elrisztaja a ruházatunkban élősködő lepkéket. Sok kedves virágunk andalító illata származik a virágfakadáskor képződő illékony aromás alkoholoktól és a terpénektől. Ez utóbbi vegyületcsalád képviselőitől illatozik a narancsvirág, a mandarinolaj és az ibolya. Rokonságban áll ezekkel a vegyületekkel a mentol és a kámfor is. Ha a pacsuliszagot emlegetik, inkább visszataszító, mint kellemes illatra gondolunk, pedig a pacsulialkohol - az Indiában honos Pogostemon patchouli nevű növényből vonják ki - ma is az illatszeripar egyik legfontosabb alapanyaga.
De léteznek igazán kellemetlen szagok is, és a kutatók ezek titkait igyekeznek “kiszaglászni”. Feltételezik - az eddigi térszerkezeti megfontolásoktól eltérően szintén a kémiai rokonságra alapozva -, hogy a rothadáshoz hasonló, kellemetlen szagérzeteket olyan illékony anyagok molekulái keltik, amelyekben kén- vagy nitrogénatom van. A záptojás átható bűze a kén-hidrogéntől származik, és ugyancsak a képződő kénvegyületek (poliszulfidok és más szerves vegyületek) okolhatók a rothadó retek büdösségéért is. A különbözően módosult kén-hidrogén molekulák - két, három vagy négy CH2-csoporttal kiegészülve - más-más bűzt keltenek: ilyen vegyülettel "illatosítják" a földgázt (CH3CH2SH), ettől sírunk hagymametéléskor (CH3CH2CH2SH), ettől büdös a görény is (CH3CH2CH2CH2SH). (Az Élet és Tudomány 1997/10. száma írja, hogy a fokhagyma fogyszatása után sokáig megmaradó kellemetlen szag nem feltétlenül magától a fokhagymától, hanem az anyagcsere során megjelenő anyagokból származik. A fokhagyma fő hatóanyaga, az alliin az aliináz nevű enzim hatására allicinné alakul át, amely - többek között - diallil-diszulfiddá bomlik. Szerk.)
Különösen kellemetlen szag kíséri a fehérjék bomlását. Az undorító szagot a bomlás során keletkező nitrogéntartalmú vegyületek okozzák, mint például az istállószagot keltő ammónia vagy a hasonló “illatú” metil-amin. A trimetil-amint a rotható hal szagából ismerhetjük, de a heringpácban is megtalálható. Jóllehet kén- és nitrogénatomot nem tartalmaznak, kellemetlenül bűzös szagú vegyületek a vajsavak, amelyek az izzadságszag, a romlott hús- és az ürülékszag alkotórészeként fordulnak elő.
Az egyes molekulák “illatosságának” vagy “bűzösségének” viszonyítására ezideig nem találtak megfelelő mértékszámot, minthogy orrunk szubjektív “megérzéseit” - az egyéni érzékenység eltérései miatt is - lehetetlen egységesíteni. “Beépített mérőműszerünk” teljesítményét mégsem szabad lebecsülni, hiszen “belső használatra” meglehetősen pontosan elemzi a szagingereket. Az ínyencek például kiválóan megkülönböztetik - csupán illatuk alapján - a különféle dohány- vagy teafajtákat, holott a műszeres analitikai mérések szerint a dohányfüstnek 2900, a teaaromának majdnem 200 összetevője van, s az egyes tea- és dohányfajtákban csak a különböző komponensek aránya tér el egymástól.
VÉGE
|
