Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. február 28.
Hugonnay Vilma
[Nagytétény, 1847. szeptember 30.- Budapest, 1922. március 25.]
[az első magyar orvosnő]
Nagytétényben született 1847. szeptember 30-án, a grófi család ötödik gyermekeként. Nevelése grófkisasszonyhoz méltó volt, s amikor befejezte leányiskolai tanulmányait, 18 éves korában férjhez ment, és három gyermeknek adott életet. 1869-ben értesült arról, hogy a zürichi egyetem orvosi fakultásán már hölgyek is tanulhatnak, így családja hozzájárulásával - de anyagi segítsége nélkül - 1872-ben beiratkozott, majd 1879. február 3-án orvosi oklevelet szerzett. Ezután Zürichben a sebészeti klinikán dolgozott. Az ottani kedvező ajánlatokat elhárítva 1880-ban hazatért. Svájci diplomájának elismeréséért 1883 májusában a budapesti Tudományegyetemhez fordult, de kérelmét a fennálló jogszabályokra hivatkozva elutasították. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter ugyan magánlevélben bíztatta, hogy nyugodtan gyakorolja hivatását, a hatóságok nem tesznek ellene kifogást, a jogi akadályok miatt erre azonban nem nyílt lehetősége. Végül a világhírű szülész-nőgyógyász, dr. Tauffer Vilmos professzor járult hozzá ahhoz, hogy vizsga nélkül, bábaként tevékenykedhessen.
Ezután sokáig csak szülésznőként gyakorolhatta hivatását. Energiái lekötéseként ismeretterjesztő és felvilágosító jellegű könyveket kezdett írni. Ezek a szakirodalmi alkotások foglalkoztak a nők munkakörével, az egyenjogúsággal, de a havi vérzéssel és további fontos dolgokkal is. Közel tíz éves szülésznői gyakorlat után érdeklődése kifejezetten a szakirodalom és az orvosi elméleti kérdések felé orientálódott. Amikor először - 1895-ben - meghozták azt a rendeletet, hogy a nők is szerezhetnek bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészi képzést, máris folyamodott diplomája elismeréséért, de az orvoskar elutasította, s ő csak egy évvel később próbálkozott ismét. Végül néhány vizsga letétele után 1897. május 14-én sikerült neki, és Budapesten - mint első magyar doktornő - orvosdoktorrá avatták. Ezután a tanítással foglalkozott. Előadásokat tartott a Bábaképző Intézetben, és nagy siker fogadta a leánynevelés kérdéseiről tartott beszédeit is, és munkáját nagyban segítette a több magyarra fordított több bábaképzéssel foglalkozó francia és német nyelvű szakkönyv is.
Két kiadást is megért A nő, mint háziorvos címmel 1907-ben megjelent legfontosabb munkája. Ez ugyan dr.Fischer-Dückelmann Anna német szerző könyvének fordításán alapult, de a fejezeteket alaposan kiegészítette saját gyakorlatának ismereteivel. Ezt akkoriban az egészség ápolásának kézikönyvének tekintették, különös tekintettel a női és gyermekbetegségekre, valamint a szülészetre és gyermekápolásra Egyik alapítója volt az Országos Nőképző Egyesületnek és vezetője a magyar Bábaegyesületnek, alapítója és alelnöke a Szabad Lyceum nevű tudományos ismeretterjesztő társaságának. Harcolt a nők oktatásáért és nemüknek megfelelő foglalkoztatásukért. Az első világháború idején mintegy 80 hazai orvosnőt szervezett a vöröskeresztes hadikórházakban végzendő orvosi szolgálatra. Az első orvosnő 1922. március 25-én halt meg Budapesten. A Kerepesi temető Magyar Nemzeti Panteonjában helyezték örök nyugalomra.
Összeállította: Retyezát [142863 AL]
|
