Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. március 20.
"A szenvedély miatt az ember nem tud enni,aludni,dolgozni,megnyugodni.És sokan megijednek tőle,mert amikor megjelenik,összetör minden régit,ami az útjába kerül.
Senki nem akarja szétrombolni az életét.Ezért sokan távol tudják tartani maguktól ezt a veszélyt,és képesek fönntartani egy olyan házat,amely belülről már rothad.Ők a tudatosság mérnökei.
Mások épp az ellenkezőjét gondolják:gondolkodás nélkül átadják magukat a szenvedélynek,és azt várják tőle,hogy minden problémájukra megoldást nyújtson.Kedvesükre hárítanak minden felelősséget,neki hálásak,ha boldogok,és őt hibáztatják,ha boldogtalanok.Hol a fellegekben járnak,mert valami érthetetlen csoda történt velük,hol meg teljesen letörnek,mert
valami váratlanul mindent összezúzott körülöttük.
Menekülni a szenvedély elől,vagy vakon engedelmeskedni neki - melyik hozzáállás a kevésbé pusztító?
Nem tudom."
"Az a legerősebb szerelem,amelyik meg meri mutatni a gyengeségeit is.Bárhogy legyen is,ha ez az igaz szerelem,ha most valóban szerelmes vagyok(és nem csak szórakozni akarok,nem csak magamat akarom becsapni,hogy gyorsabban teljen az idő),a szabadság érzése le fogja győzni a féltékenységet és a fájdalmat,amit okoz ..."
"...A férfi megadja magát,és beköti a szemét.Ő is ugyanezt teszi...Olyan keveset tud az életéről,a szerelemről,és most,hogy be van kötve a szeme,és a világ minden ideje rendelkezésére áll,fölfedezi mindennek az eredetét,és mindent újrakezd ott,ahol mindig is kezdeni akarta....Kinyújtja a karját a férfi felé,és kéri,hogy ő is tegye ugyanezt.Néhány szót suttog:hogy szeretné,ha ma éjjel,ezen a senkiföldjén,fölfedezné a bőrét,a határt közte és a világ közt.Kéri,hogy érintse meg,hogy érezze őt a kezeivel,mert a testek akkor is megértik egymást,ha a lelkek nem.A férfi lassan megérinti,és ő is megérinti a férfit,de mintha csak összebeszéltek volna,mindketten elkerülik azokat a pontokat,ahol leggyorsabban tör felszínre a szexuáli energi.
Az ujjak megérintik az arcát,és a lány festékszagot érez,és tudja,hogy ez a szag mindig ott marad a férfi kezén,hiába mossa meg százszor és ezerszer,mert már akkor is ott volt,amikor megszületett,amikor meglátta az első fát,az első házat,amelyet le akart rajzolni.Biztosan ő is érez valamilyen szagot a lány kezén,de a lány nem tudja,milyet,és nem is fogja megkérdezni,mert most minden a test,s a többi néma csend.
Simogat,és őt is simogatják.Legszívesebben így maradna egész éjszaka,mert jó,nem biztos, hogy szeretkezés lesz belőle - és ebben a pillanatban a tudat..."
/Paulo Coelho-Tizenegy perc/
"Mert én vagyok az első és az utolsó
Én vagyok a nagyra becsült és a megvetett
Én vagyok a szajha és a szent
Én vagyok a feleség és a szűz
Én vagyok az anya és a leánygyermek
Én vagyok anyám karja
Meddő vagyok,és számtalan gyermekem van
Én vagyok az asszony és a hajadon
Én vagyok, aki a világra hoz, s aki soha nem szült
Én vagyok a vigasz a születési fájdalmakban
Én vagyok afeleség és a férj
És engem a férjem teremtett
Én vagyok az apám anyja
Én vagyok a férjem húga
És ő az én eltaszított fiam
Mindig tiszteljetek
Mert én vagyok a gyalázatos és a nagyszerű"
/Himnusz Íziszhez,3.vagy 4. század(?),Nagy Hammádi/
|
