Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. március 31.
Százmillió magyar szó I
A készülő Akadémiai Nagyszótár alkotói körülbelül százezer szócikkre és néhány százezer szóra méretezik vállalkozásukat. Ennyi szót természetszerűleg egyetlen ember sem használ - ez világosan kiderül a szótár nemrég megjelent mutatványkötetéből - a teljes magyar szókincs azonban a tájszavakkal, a rétegnyelvek és a szaknyelvek szavaival ennél sokkal nagyobb. És a szókincsünk egyre gyarapszik. Mindezekről Grétsy Lászlót, a könyveiből, a televízióból és a rádióból sokaktól ismert nyelvészt kérdeztük.
Szókincsörökségünket felfoghatjuk úgy, mint azoknak a szavaknak az összességét, amelyek mindenképpen a már ezer éve meglévő szavainkban gyökereznek. És felfoghatjuk, mint a napjainkig a nyelvünkbe került, és magyarrá vált szavak seregét. Tudva, hogy az a szó, amelyik benne van például az Idegen szavak szótárában, az nem tartozik bele a magyar szókincsbe - de tudva azt is, hogy abba idővel belekerülhet. Nekem ez utóbbi felfogás a rokonszenvesebb.
Egy évtizedekkel ezelőtti felmérés szerint szavaink nyolctizede finnugor eredetű. Azóta jócskán megnövekedhetett a magyar szókincs, és nem kell nyelvész szakembernek lenni ahhoz, hogy tudjuk: az új szavak számottevő hányada idegen. Mekkora lehet most a finnugor eredetű szavaink aránya?
Friss felmérés - sajnos - nincs. De úgy gondolom, hogy 80 százaléknyinál kisebb. Hozzá kell mindjárt tenni: nagyon sok olyan szavunk van, amelyik nem finnugor eredetű ugyan, mégsem érezzük idegennek. A legutóbbi nyolcszáz vagy - mondjuk -, ezer esztendőben százával, ezrével vettünk át szavakat a latinból, a szlovákból, a németből és tucatjával sok másik nyelvből. Ezek java immár része nyelvi örökségünknek.
Rontja-e nyelvünket a finnugor örökség arányának csökkenése?
Semmiképpen sem, hiszen az "idegen" idővel beleszervülnek a magyarba.
Hány szava lehet ma a magyar nyelvnek?
Mértéknek elfogadom az Akadémiai Nagyszótár munkatársainak százezer szócikkét a bennük szereplő még néhány százezer szóval. Nem számít, persze, külön szónak az eszik mellett az eszel, az eszünk, az ettem, az ehetnek vagy az egyetek. Természetesen helye van a szótárban bizonyos képzett alakoknak is, az ad mellett az adásnak, a vet mellett a vetésnek és így tovább. Azon sem lehet vitatkozni, hogy nem egy, hanem négy önálló szónak számít a négy különféle jelentésű, de azonos alakú ár és hasonló okból ötnek a tus. A nagyjában félmillió szó azonban szókincsünknek csak az irodalmi nyelv és a köznyelv szentesítette része, a szavaknak sokunktól természetesnek talált halmaza, csokra. Ehhez járul a tájnyelvek összesen néhány százezer szava, a határainkon kívül élő magyarságnak az országuk államnyelvéből és más nyelvekből átvett sok-sok és már magyarnak érzett ezernyi szava, a rétegnyelvek, a csoportnyelvek megannyi szava és nem utolsóként a szaknyelvek temérdek fogalma, kifejezése. Csupán a szaknyelvek száma több ezerre rúg. És mindegyiknek rengeteg sajátos szóra van szüksége. Csürös Zoltán professzor jó negyven esztendeje azzal fordult a nyelvészekhez: "Segítsetek! Hétszázezer szerves vegyületet ismerünk, és a legtöbbnek nincs neve!" Nos, azóta húszmillióra szaporodott a szerves vegyületek száma. Mindezeket figyelembe véve egy teljes, de nyilvánvalóan megvalósíthatatlan "össz-szótárban" ötvenmillió, sőt akár százmillió szó is helyet követelhetne magának. Arról már nem is beszélek, hogy neve van valamennyi számnak, és ha okkal tekintjük külön szónak az olyanféle összetett szavakat mint a forgalomirányítás, a forgalomelterelés, a forgalomszabályozás, miért ne tehetnénk ezt meg a tizenötezer-ötszázhatvannyolc-cal vagy a huszonegymillió-kétszázezer-tizenhárom-mal?!
Ez utóbbi példa természetesen túlzás, senkinek sem juthat eszébe, hogy a nullától a végtelenig valamennyi számot önálló szóként számítsa bele egy nyelv szókincsébe.
DANISS GYŐZŐ
folyt köv holnap
|
