Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. május 3.
Bábel
"Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala. És lőn mikor keletről elindultak vala Sineár földjén egy síkságot találának, és ott letelepedének... És mondák, Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje..." Így indul a Teremtés könyvében Bábel tornyának története, melyet Noé leszármazottai építettek… A róla szóló történet számos művészt megihletett. A legérdekesebbnek talán id. Pieter Brueghel flamand festő 16. századi festménye, a Bábel tornyának építése című tekinthető.
"Az Úr pedig alászálla, hogy lássa a várost és a tornyot...", és felmérve, hogy míg az emberek egy nyelven beszélnek, nem adják fel, amit elgondoltak, a nyelvek összezavarásával sújtott le rájuk, hogy ne érthessék meg egymást, és "elszéleszté őket az egész földnek színére"…
Ez a különös történet két teljesen különálló mítoszt ötvöz. Az egyik arról számol be, hogyan épített az ember égig érő tornyot, hogy az istenek lakóhelyét ostromolja, és miként bűnhődött elbizakodottságáért. A másik legenda a nyelvek sokféleségére ad magyarázatot. Hogy e két hagyomány összekapcsolódhatott, annak a Bábel név lehet az oka, amely a babiloni Báb-ili, azaz Isten kapuja kifejezésből ered. Ám héberül halai összezavarodást jelent. És hogy miért éppen a babiloni zikkurát lett a kiválasztott a Mezopotámiában (Sineár földjén) találhatók közül, arra a magyarázatot a Teremtés könyvében találjuk meg. A zsidók a Kr. e. 597-ben kezdődő babiloni fogságban írták le a történetet.
Babilon felvirágzása
Bagdadtól délre, a mai Hilla szomszédságában, az Eufrátesz folyó középső szakaszán elterülő Babilon városa már azelőtt nagy múltra tekintett vissza, még mielőtt a zsidók Sionra emlékezve vizeinél letelepedtek. A legelső utalás a városra a Kr. e. 3. évezredből származik. Később Babilont a nyugatról érkező sémi törzsek tették naggyá, s fővárosukká nyilvánították.
Ezen új sémi dinasztia hatodik királya, Hammurápi (Kr. e. 1792-1750) építtette az első zikkurátot. Hammurápi egész Mezopotámiát ellenőrzése alá vonta, s uralkodása alatt Babilon óriási kulturális fejlődésnek indult. Felvirágzott az irodalom, a matematika, a csillagászat és az asztrológia, akárcsak a jogtudomány. Szúzóban találtak egy fekete dioritsztélét, amelyet Kr. e. 1600-ban hoztak magukkal Babilonból a hódító elámiak. Ez az oszlop ma Párizsban, a Louvre-ban található. Hammurápi uralkodása kezdetén ezen az oszlopon tette közzé törvényeit. Ez ihlette a zsidók megtorlásra vonatkozó híres elvét, szemet szemért, fogat fogért.
A Robert Koldewey építész vezette német expedíció 1899 és 1917 között végzett ásatásokat Babilonban. Hogy eligazodhassanak a maradványokat elfedő földhalmok között, számos ókori beszámolót használtak fel útmutatóul.
Mindenekelőtt a Kr. e. 460 körül Babilonban járt Hérodotosz görög történetíró, valamint Ktésziasz, II. Artaxerxész perzsa király orvosának feljegyzéseit.
"Az ismert világ minden más városánál fényesebb" mondotta Hérodotosz. A Biblia lejegyzői számára fényűzése és dekadenciája miatt neve egyet jelentett a bűnnel. Ám a Hérodotosz által leírt Babilon, melynek romjait ma is láthatjuk, nem Hammurápi városa volt. A király Kr. e. 1750-ben bekövetkezett halála után ugyanis Babilon hanyatlásnak indult, és még ezer éven át sorvadozott hol egyik, hol másik hatalom, nevezetesen a hettiták és az asszírok elnyomása alatt. Később, Kr. e. 604-ben új babiloni birodalom jött létre. E birodalom második királya, Nabú-kudurri-uszur (Nabukodonozor) tette Babilont az ókori világ legpompázatosabb városává.
Folyt köv
http://www.freeweb.hu/beluard/
|
