Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. június 21.
2005 06 19 vasárnap
Csaj hétvége harmadik napja
Én egész addig aludtam, míg fel nem eszméltem arra, hogy mary junior „megdob” a harmadik tasak cukorral. Eljött a vasárnap reggel, reggelizés előtt össze kellett csomagolnunk. Ismét rendesen reggeliztünk és útnak indultunk a Börzsöny felé. Első megállónk Drégelypalánkon a Szondi kápolna és a Szondi fasor lett volna, de ezt ismét nem találtuk meg. Sebaj, mi mentünk tovább egészen Bernecebarátiba, ahol megnéztük a Huszár kastélyt. Itt eldöntöttem, hogyha nyernék a lottón ezt megvenném, mivel drága Lokim vezetékneve Huszár. Sajnos ez a kastély sem épp felújított formában van, de félig hegybe épült. Folytattuk utunkat Kemence felé, ahol megnéztük a kisvasút kiindulási pontját, de úgy döntöttünk, megyünk tovább a Kemence patak mentén. Gyönyörű ez a Börzsöny lábánál fekvő kis falucska. Meg tudom érteni Maszit, aki beleszeretett a helybe. Sajnos vele nem találkozhattunk, mert más elfoglaltsága volt. Az erdei úton mentünk tovább, azután, hogy Küküllő áthajtott a gázlón kétszer. Az erdei útról tettünk egy kis kitérőt a Feketevölgy Panzió felé, ahová keskeny kis út vezetett be az erdő közt. Mikor a panziót elértük, leparkoltunk, és elindultunk a zöld jelzés mentén fel a hegyre. Átmentünk a patakon, ahol az út kövekkel, fatuskókkal van kirakva. Gyönyörű út vezetett fel a hegyre az erdő közt, a patak mentén. Egész addig sétáltunk, mígnem úgy gondoltuk, hogy az út folytatása képességeinket meghaladja. De azért a legmagasabb pontig, amíg lehetett, felmentünk. A patak s az erdő gyönyörű volt onnan. Nekem nagyon tetszett. Miután visszaértünk a panzióhoz, ott pihentünk egy kicsit, és folytattuk tovább gyönyörű utunkat az erdei úton. Útközben találtunk egy forrást, melynek nevét mostanra már el is felejtettem (Vén-forrás?). Ennél a forrásnál volt egy forrásnál volt egy kopjafa, melyet igazságos Mátyás királyunk születésének 500. évfordulójára állítottak. Innen a Nógrádi várhoz indultunk, s felmásztunk a hegyre, mert autóval nem lehetett felmenni. Nekem ez a hegymászás elég nehéz volt, de hősiesen kitartottam. A várból a panoráma csodálatosan szép volt. De ha őszinte akarok lenni, maga a vár lentről szebb volt, mint belülről. A vár romos, de látszik, hogy elkezdték felújítani, s talán visszaállítják eredeti formájára. A váron belül egy rét van, ahol én a fűben feküdve kipihentem a felmászás fáradalmait. Ezek után elindultunk lefelé és a várhegy oldalában kopjafákat láttunk, melyeken Árpád és a hét vezér neve volt. Remélem, ha a várat felújították, a 8 kopjafára is jut pénz és energia, de alapjában véve szép volt. Az autóban „csúnyán felittunk”, a magunkkal hozott üdítőből. Majd visszamentünk a főútra s az irányt Pest felé vettük.
Itt megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem testvéreimnek ennek a hétvégének a megszervezését, és lebonyolítását. Köszönöm nekik, hogy a nyárnak ezt a hétvégéjét szebbé tették számomra.
Hogy a beszámolónak vége egy gondolatunkat osztanánk meg veletek. Nagyon sok helyen jártunk úgy, hogy a térképen jelölt kastély, kápolna a településeken nem volt táblával jelölve. Ennek hiányát akkor vettük észre, mikor ugyanazt a kastélyt háromszor megkerültük, de mégsem találtuk meg. Úgy gondoljuk, hogy a városok áldozhatnának s figyelhetnének erre, hogy a turisták megtalálják amit keresnek, hiszen ez nem annyira megterhelő, csak egy vagy két táblán múlik.
Képen: Szűz Maria Boldogasszony templom Bernecebaráti
|
