Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. július 30.
Július 15.
Cork városa után Blanary várába mentünk. Egyik leglátogatottabb kastély, ami népszerűségét nem annyira a csodálatos épületnek, hanem inkább híres kövének, a Stone of Scone-nak köszönheti. A vár „nem túl régi”, 1400-ban építették...
A vár megnézése után kanyargós, szűk lépcsőn jutunk fel (természetesen hosszú soban) a kőhöz, ami arról híres, hogy aki megcsókolja, ékesszólóvá válik. Ez így egyszerűnek is tűnne, de a kő egy várfalról lóg le, csak fekvő helyzetben csókolható, hátrahajtott fejjel. Egy bácsi segít ebben, mellette egy hölgy fényképez (ezt 10 euróért meg lehet venni, s van, aki megveszi). Ez amúgy az a kő, amin Skócia királyait koronázták. Másik fele sokáig Londonban a Westminster Abbey-ben volt, ma Skóciának visszaadták.
Számunkra igazi élményt mégis a kastély parkja nyújtott. Csodálatos arborétum, benne romos vártoronnyal, s egy hihetetlen hellyel. Úgy hívják, hogy druida-kert. Vannak itt druida kőkörök, Kívánságlápcső, Boszorkánykonyha, Druida-barlang (több is). Ezeken látszik, hogy emberi építmények, ki tudja mikoriak, s mire használták az építők. De itt barangolva még engem is furcsa érzések környékeztek. A buja ősnövényzet, rengeteg illatozó-virágzó bokor, sejtelmes lugasok, óriási fák, mind-mind furcsán elbújva a titokzatos, átszűrődő fényben. Itt tényleg hihető, hogy léteznek tündérek, manók, koboldok. S amikor egy madárka szállt el mellettem óvatosan, alacsonyan először még én is azt hittem, egy tündér, vagy manő közeledik. Nem győztünk betelni a látvánnyal. S azt a hangulatot, ami ott volt a természet és az emberi építmények furcsa kavarodásában nem tudom leírni. Hiába sürgetett az idő, mi maradtunk. Lemondtunk egy másik kitűzött vár-apátság megnézéséről, s szerre fedeztük fel az egyre furcsább-titokzatosabb barlangokat. Még dolment is találtunk. Nem is kicsit, de ez is tartotta a szabályt, öt függőleges kövön nyugszik a fedőkő. S az egyik barlang jólkiépített kőkéménye vitathatatlanná tette, hogy itt bizony sok munkával teremtettek mindent, csak mi nem tudjuk kik és miért.
Fájó szívvel hagytuk ott a kertet. A patakon átvezető hídról a biztonság kedvéért bedobáltunk egy kis aprót, hátha tényleg még visszajöhetünk ide. A lányok meg közben arról társalogtak, hogy mi lesz a sok apróval, amit a patak csendesen magával visz az óceán fele.
Nagy hőségben autóztunk a Charle’s Forth-ba. Bár az internetes előrejelzés egész útunkra 20 fokot és esőt jósolt (hamar mindenki be is tett a pakkba még egy plusz pulóvert), mi lassan elolvadtunk a 29 fokban. A Golf áramlat miatt egész Írország éghajlata nagyon enyhe. Télen is ritka a fagypont, sok a pálmafa, meg más mediterraneumból ismert növény. A pulóverek meg esténként szeretettel üdvözölték az internetes előrejelzést...
A Charle’s Forth egy 17. századi, óriási csillag alakú erődítmény. Eléggé épen megmaradt, jól követhető, hogyan éltek annak idején az erődben. Az idegenvezető bácsikánk olyan lelkesen magyarázott, teljes körűen kimerítve az angol és ír történelem három évszázadnyi részét, hogy otthagytuk, s magunkra fedeztük fel a várat. Félő volt, hogy estére sem jut el bár Cromwell idejéig a történelmi áttekintőjével.
Az erődben éppen egy esti hang és látványszínház kellékeit szerelték fel. Jókedvű, alternatív stílusban öltözött fiatalok voltak, fantasztikus ötletekkel. Hangulatosan tették élővé a romos erődöt.
Apró utacskákon jutottunk el Tralee-ba, esti szálláshelyünkre. Az utakon a jelzések kimondottan jók, érthetőek, könnyű tájékozódni. Tralee egy pici kikötőváros Írország nyugati részén. A normannok alapították 1216-ban. Sok fesztivált, koncertet tartanak itt, van is hozzá szabadtéri díszlet, hiszen festői a tengerpart, a sziklák, a hegyek. Híres a szépségversenye s a lóversenypályája is.
Egy öbölben laktunk, aranyos háziakkal. Este is, reggel is jót beszélgettünk az érdeklődő, művelt, hatvanon felüli házibácsinkkal, lelkesen igazított útba, hogy hol találunk jó kocsmát a vacsorához. S igaza is volt. Igazi finomságokat fedeztünk ismét fel, meg a Miller sört, amihez én a továbbiakban hűséges maradtam. Vidám hangulatban ballagtunk hazafele, tervezgetve a másnapi fürdőzést az óceánban. Akkor még nem tudtuk, hogy itt nem úgy van, mint az eddig ismert tengerpartokon, vagyis hogy végig strand. Itt van egy kijelölt strandrész, a többi meg magánterület.
|
