Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. július 31.
Félsziget 1.
A bejáratnál nyugalom, csend, rend fogad. Hömpölyög a tömeg, de valahogy rendezetten. Rettenetes a kánikula. Kedves lány ragasztja a karomra a napi belépő szalagot, alá kell írnom egy lapon a kifizetett pénzt. Hmm. Nemcsak kedvesek, a pénzügyi rendelkezéseket is betartják. Rámosolygok, visszamosolyog. Pedig meleg van, tömeg. Még kellemes napot is kíván.
A parkolóban egy másik rendező irányít a szabad hely fele. Kacsint.
- Szerencséjük van, most egy árnyékos az üres.
Sok fiataloknak való rendezvényen voltam, amíg magam is a korosztályhoz tartoztam. Akkoriban nem így volt.
Vidáman lépek be a területre. Feltűnés nélkül, csak szempillantással ellenőrzik karszalagom, s készségesen magyarázza el a lány, hogy merre találom a már nagyon keresett illemhelyet. Tiszta. A Schelltől átvett Mol benzinkúttal ellentétben, ahonnan ki kellett jönni, a tűrhetetlen állapota miatt. Hihetetlen a tömeg. Van itt minden és mindenki. Rengeteg vendéglő, bódé, stand várja az éhes-szomjasakat és a profitot. Egy félig nyitott helyen ülünk le. Egyféle sör, egyféle kávé, de legalább mosolyogva kérnek elnézést. A forgalom miatt nehéz az utánpótlás. Tisztességgel elmondja a kifulladásig lemerült pincérnő, hogy ételt max. félóra múlva tud hozni. Hozott. Bár ne tette volna. A sietség az ízhatás rovására rovására ment, de hát végülis nem ezért jöttünk, s legalább éhesek nem vagyunk. Később azért láttunk jobb helyeket is.
Nemsokára érkezik Mahó, Kapec, Csuy, Popeye s befut Arcady is. Rövid a közösen töltött idő, tízszerese is kevés volna. Elbúcsúzunk. A négyes csapat indul a hegyekbe kirándulni, Arcady meg aranyos feleségével ebédelni. Mi még körbe sem nézhettünk, s máris indul a politikai focimeccs. RMDSz vezetőség - Fiatalok csapata. Nem kiegyensúlyozott az erőnlét, a fiatalok többen is vannak, bár ott is akad már, aki „övtáskát” hord a polója alatt. Jót nevetünk a kommentátor humoros szövegén, közbeszúrt, laza interjúin. Vidám a hangulat, az éppen nem játszó játékosok teljes egyetértéssel locsolják a pomponos lányokat. Mert az is van ám!
Közben erősödik a szurkolótábor, véget ért a civil sátorban egy előadás, s aki nem a medencében, vagy sörözőben piheni ki fáradalmait, a focimeccsbe is benéz. Szerencsésen mindenki túléli a 38 fokos melegben játszott mérkőzést, az eredmény mellékes. Polót nem cserélnek. Már mindenkié csurom víz. Irány a sörsátor.
Figyelem a tömeget. Fiatalok, fiatalabbak, s vidámak. Ma valahogy nem találkoztam még haragos emberrel. Szól a zene, toleranciahatárom feletti hangerővel, de valahogy nem zavar. Kisfiút korholnak mellettem. „Hányszor megmondtam, hogy egyedül ne csavarogj el! S ha elvesztél volna?” Az ijedtségre mindenki fagyit kap, már csak halkan hüppög a megszidott csemete, s pillanatokon belül elalszik a fűben. Csokis szájjal.
Lassan este lesz. A pincérnő egyre vidámabban szolgálja ki asztaltársaságunkat. Sokan vagyunk, rendelgetünk is, ő meg elkényeztet. Honnan van még ereje rá?
Átsétálunk a koncertek színhelyére. Tankcsapda hangol, stílusosan nekiöltözött tinédzsercsapat szorong a küzdőtéren. Van egy-két eredeti figura közöttük. Életkor: 8-28 év, legalábbis így tippelem. Alkoholszint: változó, de vannak erőteljesebb esetek is. Úgy tűnik egyenesen arányos a „beöltözöttség” fokával. A korlátnak támaszkodom, figyelek, egyik oldalamon 30 körüli férfi, nem túl lelkes, lazán táncolgat egymagában, másikon huszonéves lány, nem tombol, de szemmel láthatóan élvezi.
Bejönnek a zenészek, visít a tömeg. Lukács, a bálvány, jóképű lenne, fantasztikus a hangja. Igazi show-man. Forog a gyomrom a stílusától. Trágár szöveg, köpköd a színpadon, sikít a tömeg. A dalszövegek néhol egészen jók, van mondandójuk. Vajon ez a tömeg figyel a szövegre?
Teljesen bepörgött, magányos fiú rázza magát, fejét mellettem. Szomorú látvány számomra. Egy tanulmányt lehetne róla írni. Felizzik a hangulat, az színpadon egyre durvább a szöveg, a magányos fiút hátrább szorítják mellőlem, egy kisebb csapat áll körbe, szédületes iramban pörögnek, tombolnak. Az egyik összeesika a fékevesztett táncban. Ijedten állnak meg, ki hátralép, ki odaugrik. Hálásan engednek oda, hogy segítsek. Látszik rajtuk az aggodalom. Hamar helyrejön a fiú, s hosszasan töprengek el az ölelésén, ahogy belémkapaszkodik, amikor felültetem. Ezt a fiút mikor ölelték meg utoljára? S vajon ennek a tomboló tömegnek nagyrésze a hiányérzetét rázza ki magából? Nyugodtan elítélhetjük őket, de vajon meghallgattuk a lelküket? Még egy kis víz a fiúnak, szomjasan issza. Tétova mosolyt próbál magára, részegségére erőltetni. Jólneveltnek tűnik.
|
