Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. augusztus 1.
Félsziget 2.
A koncert lassan lemegy. Elhangzik a búcsúzó trágárságok sora, elfogynak a maradék sörök a kiizzadt tömegben. 13 év körüli srác gyújt rá mellettem „nagyvonalú” mozdulattal. Ha sokat gyakorolja, megbízható dohányos lesz belőle. Oszlik a tömeg, a porondon marad a felvert por, s rengeteg söröspohár. Két lány a porban üldögélnek, s a teljes sötétben igazítják aprócska tükrüknél a sminkjüket, rimmel-lel kínlódnak. Vajon látja még valaki? Nem számít nekik a sötétség, a havereik alkoholszintje. Ők megtették a magukét...
A színpadon már Deák Bill Gyula koncertjére készülnek. Mi addig átballagunk a másik színpadhoz. A System koncertezik. Hordókból, fémvágóból, s hasonlókból állnak a hangszereik. Fantasztikusak! Nem jön, hogy elhiggyem, hogy ezt ennyire jól is lehet csinálni. Igazi profik. A nézők nem tombolnak, sokan csukott szemmel hallgatják, de jócskán vannak, akik táncolnak. Életkor: 18-35, alkoholszínt: változó, de viszonylag alacsony. Lüktet a vérem is a zenéjüktől. Ne hallgathatom sokáig, társaságunk Deák Billt akar hallgatni.
A visszaúton benézünk a Művészetek sátrába. Fiatal képzőművészhallgatók adják tehetségük legjavát. Mosolygósak, kedvesek. „Nem, köszönöm, nem akarok henna-testfestést” - mondom. Utána bánom. Vajon miért? S ha egyszer én is ellazulnék, s csak két napig ott lenne rajtam az a fantasztikus rajzocska?
A Zöld sátor üzemeltetői vacsoráznak. „ De fél óra múlva lehet jönni, mi itt leszünk” kedveskednek. Ezt is ki kellene próbálni. S még mi mindent. Arcady Rékája egy lelkes csapattal élő könyvként „dolgozik” a Félszigeten. Fél órát lehet „kikölcsönözni”, addig szívesen válaszolnak a kérdésekre az AIDS-ről, meg még más dolgokról, amiről talán sok fiatal nincs akivel beszélgessen.
Főtt kukoricát veszek. Friss, meleg. Tiszta fazékból árulja a bácsi. Úgy tűnik a szervezők sok mindenre képesek figyelni.
Deák Bill Gyula meglepett. A hangja a régi, alakján meglátszanak már az évek. Csodálom erejét, ahogy minden nehézséget átlépve leélte az életét. Szépen beszél a közönséggel, s ugyanolyan csápolás, visítás a felelet, mint a Tankcsapdánál. Életkor: 25-45. Alkoholszint: változó, az alacsony fele. Két Tankcsapda-polós fiatal civilizáltan összebújva, szelíden táncol a kemény dallamra. Nem hiszek a szememnek. Vajon melyik az igazi arcuk. Vajon ők tudják?
A szabad terecskét 24-26 éves fiatalok csoportja veszi birtokba. Visszafogottan táncolnak. Még idetartoznak a Félszigetre, de már látszik rajtuk, hogy hétfőtől ismét öltöny-nyakkendőben fognak mesélni a hétvégéjükről. Ez a koncert is lemegy, hangolnak a következőre. A Paraziták fog játszani.
Továbbsétálunk. Vegyes a tömeg. Életkorban, ruházkodásban, alkoholszintben. Időközben megjelennek a bóvliárusok. Nem tolonganak a vevők.
Lassan ideje az autóhoz közeledni. A mellékhelyiség még mindig tiszta, a fáradhatatlan takarítónő folyamatosan tesz is ezért. A parkolóban is ott van egy rendező. Vigyáznak nagyon a biztonságra. Jó volt tudni. Sok fiatallal találkoztunk, sokfélével. De az összbenyomásom nagyon pozitív. A szemetet is folyamatosan hordják , táborlakók mesélik, hogy a koncert küzdőterét is reggel 6 és 9 között teljesen rendbe teszik. A rendezők bíztatják is a szemétgyűjtést. 25 leadott használt söröspohárért egy zsíros kenyeret, vagy egy sört adnak, 60 darabért gulyásleves jár. Egy pillepalack=3 söröspohár.
Amit nem láttam: zajongás, útszélen elaludt részeg. Vagy nem tudom, hova húzódnak el, vagy a rendezők „szállítják” el a sebesülteket. Sok verseny, program zajlik párhuzamosan, mindenki megtalálhatja a magának valót. Mert sokfélék vagyunk, s a tömegben is láttam szabdalt farmertól márkás fürdőruháig mindent. Kívülálló szemével nézve a fiatalokat ez nem zavarta. Örültek a nyárnak, a zenének, a bulinak.
|
