Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. augusztus 2.
Július 16.
A napunkat strandolással kezdtük. Az óceán már nagyon hívogatott. Nehezen találtuk meg a strandot, a parti földek is magántulajdonban vannak, csak egy keskeny rész a nyilvános fürdőhely. Erős szélben mentünk ki a partra, ami úgy tűnt sem Attilát, sem Zselykét nem riasztotta el az úszástól. Nemsokára Ágó is velük pancsolt, én meg szárazra menekítettem a dagály elől a ledobált ruháinkat. Vidám úszkálásukat látva én is megadtam magam, s alig akartam elhinni, hogy bár a kinti hőmérséklet 16 fok volt, s a víz sem lehetett sokkal több, de kimondottan kellemesen lehetett benne úszni. Amíg száradtunk, figyelgettük a helyieket. Inkább szörfözni jöttek, bár néhányan úsztak is. Mellettünk szimpatikus család öltöztette négy gyerekét szörf-ruhába. A nagyobbak már igazi deszkát kaptak, vitorlával, a kicsi, olyan 3 éves forma meg egy pici deszkán egyensúlyozott a 20 centis vízben, néha kiszaladva egy kis homokozásra. Nehezen hagytuk ott a tengerpartot, de várt ránk a Shannon River völgye rengeteg szépségével, szikláival.
A Shannon folyót követve autóztunk Limerick-ig nagyon szép tájakon. Partmenti sziklafal (Hag’s Head – boszorkányfej az egyik szikla neve.) ejtett ámulatba a majd’ 200 méteres magasságával, később karsztos mészkőből képződött jégkorszak óta érintetlen táj mellett autózunk el. Szívem szakad meg, hogy ezeket csak autóból láthatjuk. Írország egyik leghíresebb dolmenje, a Poulnabrone (a bánat verme a név jelentése) is kimarad. Kr.e. 3000 évvel emelték, temetkezési helyként használták. Igaz nem nagy, fedőköve „csak” 5 tonna.
Bunratty Castle and Folk Park a következő megállónk. 1425-ben épült a kastély, érdekes keveréke a normann kastélynak és az ír toronyháznak. Mivel stratégiai helyen, a Shannon folyónál áll, története nagyon viharos, sok csatát látott már. Bútorzata is eredeti. Négy sarokbástyájában apró szobák berendezetten mutatják be a várnép életét a katonáktól, őröktől kezdve a kápolnáig. Külön szárny az asszonyoké, bár ott is vannak őrhelyek a védő vitézeknek. Többszintes a konyha, 5 négyzetméteres tűzhellyel. Számolgatom, de megfelelő az ökörsütéshez is. A kamra ámulatba ejtett, nemkülönben a várúr szobája. A papi szárny is meglepő, még apró könyvtárnak is akadt hely. Az első emeleti terem nagyasztala hihetetlen méretű. Becsukom a szemem, s máris látom magam előtt a vidám vacsorákat. Francia nyelvű idegenvezető tanítgatja éppen csoportja ifjabb tagjait a szertartásos meghajlásra vidám kacagás közepette, s a zenészeknek fenntartott erkélyről komoly tapsot kap a vállalkozó ifjú pár. Nagy a tömeg, sok a látogató, de valahogy jó a hangulat is. A kastélyt óriási élő Folk Park veszi körül, 27 épület mutatja be a különböző életformákat. Minden épületben folyik az élet. Beöltözött (többnyire nyugdíjas korú) park-lakó végzi a ház stílusának megfelelő munkáját, fáradhatatlanul felel kérdésekre, viccel a nagyszámú gyereknéppel. Egyik helyen vajat köpül a néni, meg is kínál friss kalácsra tett vajjal, másik helyen almástészta sül. A Folk Park vendéglőjének alapanyaga „saját” termés, hiszen nemcsak a sütemények, kenyerek kerülnek ki a házakból (áruk is megvan: egy pogácsa 1,5 EUR, sokan szívesen megkóstolják), hanem a megfelelő helyeken szépen gondozott kertekben nő a zöldség, s komoly az állatállományuk is. A polgári városban működik a nyomda (ott készülnek a képeslapok, turistainformációs lapok), a fényképész. A varrókisasszony termékei is eladók, szívem hasad meg egyik-másik darabért. A malomban is lehet teljes kiőrlésű lisztet kapni. Az iskolamester táblára írt szavakkal tanítgatja a gael nyelvet a turistáknak, s van nádpálcája is. Éppen magyarázott, amikor odaértünk, így nem tette szóvá, hogy mindannyian a Lányiskola felíratnál mentünk be. Az orvos háza ismerős volt már filmekből, az ügyvédé nemkülönben. A kocsma természetesen jó forgalommal büszkélkedhet, s így a vele egy tető alatt működő szatócsboltban is sokan vásárolnak. Nem nagy az árúkészlet, csak ami annak idején is fontos volt: szappan, petróleum, férfialsó, tű, cérna. A postáskisasszonynál lehet női arckrémet is kapni, meg illatos szappant.
Elragad a Park hangulata. Sodródunk, bámulunk. Hasonlítgatjuk az ottani paraszti életformát a hazaival. Megnézzük azt a „házat” ahova a várúr költözött át az 1800-as évek vége fele, amikor már kényelmetlennek tartotta huzatos várát. Aranyos nénike hímezget a nappaliban, egy kisfiúnak mesél. Éppen lovászinasnak csábítja, amit a szülők viccesen helyeselnek is, lévén a bizonyítvány nem túl fényes. De végül kiegyeznek, hogy az első négy osztályt csak ki kellene egyszer járni. Még benézünk a templomba (itt is kifüggesztett papír ismerteti a miserendet s az atyák nevét, akik „szolgálatosak”), s lassan a záróra arra kényszerít hogy elinduljunk. Fájó szívvel hagyom ott a parkot.
Estére Galweybe megyünk. A 13. században alapították, csakhamar fallal körülvett kereskedővárossá vált, amit 14 család (Galwey törzsei) irányított. Bűbájos városka kastéllyal, gótikus székesegyházzal.
|
