Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. augusztus 3.
A keltákról dióhéjban
by Almoragh
A kelták népe körül van talán a legnagyobb homály a történelemben. Sok régészeti leletet találtunk róluk, sok mindent tudunk az életükről, de az ír partok felett lebegő köd körüllengi őket is. Ennek az egyik oka talán az lehet, hogy mint minden ősi népnél, itt is sok elfogult vélemény születik, illetve túl sok feltételezés látott napvilágot. Elfogultság alatt azt értem, hogy egy ilyen ősi néppel való rokonság bizonyítására sokan törekednek – a minap láttam egy cikket, amely a magyar-kelta rokoni szálakat bizonygatta. A másik oka az lehet, hogy történetüket csak a középkortól kezdve rögzítették néha írásban, máskülönben a történelmi események felidézése, a mondák életben tartása a bárdok feladata volt (A kelta bárdok, hasonlóképp az angolszászok skopjaihoz és a skandinávok skaldjaihoz, hárfakísérettel énekelték meg a nemzeti hősök vagy istenek cselekedeteit, történelmi eseményeket. Mindemellett dalukkal harcra tüzelték a katonákat, csatában az első sorban vonultak, illetve néha ők töltötték be a követ szerepét is). Írásuk, az Ogham-abc ennek megfelelően nem igazán alkalmas tények rögzítésére, inkább csak tömör közlésekre (illetve titkos jelek leadására – a druidák ezen képessége, a jelbeszéd, sokáig olyan félelmetes volt Írországban, hogy királyi rendelet is tiltotta használatát). Ogham-rúnákat lelhetünk pár síron is, helyesebben szólva a sír fölé emelt hatalmas kőoszlopokon. A rúnák messze túlmutattak az írás puszta eszközén – mindegyiknek külön mágikus, vallási jelentése is volt, gyakran használták jósláshoz, és külön érdekesség, hogy mindegyik rúnához egy-egy fa volt rendelve a hagyomány szerint. Mindeme nehézségek ellenére most megpróbálunk visszanyúlni a múlt ködös homályába, és megtudni pár dolgot a Tuatha de Danaanról és társairól.
folyt köv holnap
|
