Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. augusztus 4.
Történelmi tények az őskori keltákról
Időszámításunk előtt 30 000-ben Írország már azt az arcát mutatja, mint napjainkban. A tenger visszahúzódik, előbukkannak Eiru istennő szigetének formái. Érdekes, hogy a kelták – az emberek – csak a kései időkben tették a lábukat Írország szigetére, mégis ez szolgál a legtöbb információval a régiek életéről. Az első letelepülők a mezolitikus korban foglalták el a térséget, és Skócián át jutottak el oda. Ezek az emberek főleg zsákmányoló életmódot folytattak. Eddig a történetünk csupán feltételezéseken alapszik, ám időszámításunk előtt 7000-ből már régészeti leletek bizonyítják, hogy a szigeten már emberek éltek. A sziget bővelkedett a természeti kincsekben, így kellemes otthonául szolgáhatott a letelepülő embereknek. Mint már fentebb említettem, annak ellenére – vagy épp azért – hogy ide mondhatni a legutolsó hullámban értek el a letelepülők, itt maradt fent a legtöbb adat róluk, így ezzel az országgal most behatóbban is foglalkozunk.
A kelták legismertebb és leglátványosabb tárgyi emlékei – csodás díszítőművészetekün kívül – a hatalmas monolitok, melyeket emeltek. Európa egész területén találhatók kisebb nagyobb monolitok, megalitok, de Írországban különösen sok van belőlük. Becslések szerint időszámításunk előtt 4000 és 2001 közt emelték őket. Egyes monolitok emlékként szolgáltak az alatta nyugvóknak, de a legtöbb jóval túlmutatott a puszta emlékállítás célján. Valószínűleg a hatalmas álló sziklák csillagászati segédeszközként is szolgáltak. Egyébként nem csak hatalmas felállított sziklákat és kőköröket alkottak, hanem cairnokat is: ezek nagy sziklák, lefedve földdel, sokszor elrejtett bejárattal. Ebben nagy hősök, uralkodók nyugodtak, vagy jelentős események helyét jelölték – ez utóbbi elég ritka, a legtöbbször erre a célra ogham-rúnákkal vésett követ állítottak.
A régészeti leletek alapján arra következtethetünk, hogy Krisztus előtt 5000-ben, a neolitikus korban már művelték a földet Ulster területén. Kétezer évvel később a tengerszint állandóvá vált, és újabb telepesek érkeztek Írország területére. A Lough Gurban végzett ásatások tanúsága szerint ezek az emberek már földműveléssel is foglalkoztak. Kereskedtek is, a jelek szerint főleg olyan használati tárgyakkal, mint a baltafej. Ők emelték a newgrange-ben található megalitot, mely mind a mai napig áll. Feltételezéseink szerint I.e. 2500 körül emelhették, több más sírral és monolittal egyetemben. Kb. 250 évvel később újabb menhireket emeltek, Newtownardsban – ezek már kicsit más díszítéssel, motívumokkal rendelkeztek. Feltételezéseink szerint a kelták voltak az elsők, akik megtelepedtek Közép– Európában ( Több, egymástól föggetlen törzsről van most szó). A kelták európai kiinduló területét, jobban mondva: a kelta név első viselőit egyes szakemberek a Rajna völgyében képzelik el, külön népnek tekintik és szétáradásukat onnan vezetik le, de nem tudják, hogy oda honnan érkeztek. Ennek ellenére a kelta régészeti anyag zöme mégsem a Rajna völgyében, hanem (a történelmi) Magyarország és Bohémia (Csehország) területén helyezkedik el. Most nem említjük Írországot, amiről már megállapíthattuk, hogy kései benépesülése ellenére a legtöbb információval szolgál a kelta népről. A leginkább elterjedt nézet szerint a kelták fontak és fazekaskodtak. A kelta néven szereplő népesség tudományunk mai álláspontja szerint Európában alakult ki a már régóta ott élő népekből. Ez nagyon lényeges és alapvető megállapítás. A közelebbi táj pedig, ahol a név első viselőit tömegesen észlelik, a Duna középső és felső völgye. Később, mikor egy migrációs hullám megindult, ezek az emberek eljutottak Itália és Dél-Németország földjeire is.
A kései neolitikumban, korai bronzkorban bukkantak fel az első fémművesek a kelták közt. Sok régészeti lelet maradt rank azokból az időkből, többek közt a bronzművesek szerszámai, illetve az általuk készített tárgyak – sisakok, baltafejek, effélék. A bronzműves gyakran messze földről hozott bronztömbökkel dolgozott. Beolvasztotta az eltört, régi tárgyakat is, hogy új eszközöket készítsen belőlük. A rézműves nagy tiszteletnek örvendett akkoriban, hiszen sok mindenben rá volt utalva a közösség. Ekkoriban aranyékszerek is készültek már – a korai időkben a rezet és az aranyat olvasztás nélkül, hidegen munkálták meg. Csodálatos aranyékszerek készültek, melyek egyfajta hatalmi jelvényként is működtek akkoriban (is) – az arany a királyok ékszere volt, az ezüst a hercegeké és nagy bajnokoké, hősöké, a bronz pedig az egyszerű harcosoké, közembereké. Ezek csak a nyakékekre vonatkoznak, az jelezte a viselője társadalmi helyzetét – aranygyűrűje bárkinek lehetett, aki pl. egy csata utáni osztozkodásnál kiérdemelte.
http://www.moonshadow.hu/index.php?module=cikk&show=267
|
