Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. augusztus 5.
Az Operaház Fantomja
Tegnap néztük meg ezt a filmet, pazar volt minden, kellemes a zene. Azonosulni igazán egyik szereplővel sem sikerült, senkiről nem lehetett tudni, mi a célja, kit szeret valójában, épelméjű-e egyátalán... Persze a végére minden tisztázódott, de addig, nem tudtam kinek szurkoljak, a fantomnak, vagy az ifjú grófnak, Christine ugyanis hol egyik, hol másik karjaiban pihegett. Az esküvő monszun idején-ben bezzeg hogy szurkoltunk, hogy a calendulaevő építkezési vállalkozó végre szerelmet valljon a kis konyhalánynak! Olyan kedvesek, helyesek voltak, ahogy csetlettek- botlottak, és még a főmenyasszonyért is tudtam izgulni, hogy tisztázza végre titkos kalandjait, s úgy is lett. A Fantomnézés sem veszett kárba, mert utána tovább játszottuk, én voltam a lány, Haklon Sanyi (Chagny) gróf, Méö pedig a Fantom. Én is az szerettem volna lenni, de ő határozottan lecsapott a szerepre! :-) Elrabolt a konyhából, és kineveztük az étkezőlámpát a híres operai lámpának, ami leszakad a végén. A mienk ugyan fonott kosár, de sebaj. Közben csöndesen rohangásztunk, hogy az ikrek ne ébredjenek föl, mert akkor vége az előadásnak. A Fantom a kezembe nyomott egy bűvöskockát, csak akkor szabadulok - mondja - ha kirakom. Tudja, hogy nem tudom, könnyű dolga van... :-))
Aztán eljegyzett egy macskás fülbevalóval. Sanyi gróf eközben melegszendvicset gyártott, majd az orrunk előtt akarta elfogyasztani, de a Fantom mérget kevert a poharába, ettől elnyúlt az asztal alatt, mi pedig elhappoltuk a vacsoráját. Csodák csodájára erre feltámadt, de a Fantom a szekrényhez láncolta. Én kiszabadítottam, aztán elmenekültem. Ekkorra Sanyi, és a Rém együtt üldöztek, úgyhogy jónak láttam sürgősen takarodót fújni, és véget vetni a vihogásnak. Közben egyszer majdnem megfulladtam, mert félrenyeltem nevetés közben.
Ma reggelre eltört Mamáéknál a vécédeszka, Méö titokzatos Fantomarccal közölte, hogy ő rontotta el, elvágva ezzel a hozzávezető utat... :-D
|
