Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. augusztus 16.
Búcsú
Egy újabb, szomorú éjjel,
Halk szavak szálnak a széllel.
Csillagok közt, messzi tájon,
Túl az életen, és halálon.
Egy bánatos angyal, ki zokogott,
Kinek szívén az élet taposott.
Ki még reménnyel élt,
S könyörgött egy jobb holnapért.
Könyörgött még, de tudta,
Sorsa a bánat útja.
A bánaté, mi örökké tart,
S csak ez nyújt ölelő kart.
S a zokogó lélek, elnémult.
Már nem sírt, elcsitult.
Örökre, míg csak élt,
Míg fájdalma véget nem ért.
De a bánat hozzá hű maradt,
Többet tőle el nem szakadt.
Mellette örökké kitart,
S táplálta a szívében dúló vihart.
Csendben nézte a csillagos eget,
S már csak emlék, kit szeretett.
Kit törékeny szívébe zárt,
Kit hűen mindig visszavárt.
Fejét lehajtva már tudta,
Ő nem jön már, többet soha.
S hiába bízott, tudta jól,
Nincs kiút a bánatból.
S a csendben, halk suttogás,
Eljött hát a búcsúzás.
Lassan, elköszönt egy angyal,
Nélküle ébred majd a hajnal.
A gyötört szív végre megpihen,
Lassan száll a szélben.
Csillagok közt, messzi tájon,
Túl az életen, és halálon.
|
