Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Sin City
Sin City
Képregényadaptációt nemegyszer láttunk már moziban. Gondoljunk csak a Batman- szériára, a Pókemberre vagy a Daredevil- A fenegyerekre. Ezek mind a kétdimenziós papírvilág-bármily furán hangzik- realista újraalkotására törekedtek. Fantasztikus lényeket és történeteket elevenítettek meg a vásznon, mégis a való világ képzetét ígyekeztek a nézőbe szugerálni. Robert Rodriguezt és társait: a Sin City comics- széria alkotóját, Frank Millert, valamint Quentin Tarantinót egészen más elképzelés vezette a rendezésbe. Filmjük a képregény egész látványmechanizmusát, legbelső lényegét jeleníti meg. Fekete-fehérben forgattak, néhány jelenetben használnak csak színeket, a képregények elrajzolt, karikírozó stílusában szinte a felismerhetetlenségig elmaszkírozott színészek pedig zöld háttér előtt játsszák a szerepüket, mert a film tulajdonképpeni főszereplőjét, a Bűnös Várost komputeranimátorok varázsolták mögéjük. A látvány a német expresszionista filmeket ( Dr. Caligari, Meropolis) idézi: a rajzolt háttér az érzelmi hatás fontos eszköze. A Sin City, ennek a ma újra divatba jött műfajnak a jegyében vezeti be a nézőt a bűn világának legsötétebb bugyraiba. Sin Cityben hemzsegnek a korrupt zsaruk, a harcművészetekben edzett utcalányok és a perverz gyilkosok. Ám ez a világ kitermeli a maga hőseit is Természetesen afféle hősöket: elfásult, elgyötört zsarut (Bruce Willis), cinikus magánkopót (Clive Owen) és a meggyilkolt szerelméért bosszút esküdő utcai harcost (Mickey Rourke). Hármójuk különálló története agyafúrt módon szövődik egymásba, s elevenedik meg képregényhez illően szaggatott, szétszabdalt, sokkolóan brutális módon. Az erőszak e világ lényege. Az absztrakt ábrázolásmód meglehetősen elidegenítő hatású, mégis intenzív, zsigerig ható. Épp ezért e filmet gyengébb idegzetűek, érzékeny lelkűek inkább hagyják ki. Akik viszont kedvelik az újszerű látásmódot, a stíluskísérleteket, s a túlhajtott erőszakábrázolást kibírják, alighanem szeretni fogják.
|
