Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. szeptember 18.
…belépett a kapun. Egy sokatmondó biccentés a vagyonőr felé. Na tessék, ők régen portások voltak. Szépen változik a világ, de nem biztos, hogy szebb a változás.
Elindult a munkahelyére. Miközben haladt nézte mivé lett, a város egykori büszkesége.
Sörgyár. Nos igen. Ha a nagyapja élne még, sírva fakadna. Egyfajta épület temetővé vált a hely. Nyugodtan lehetne tanulmányi utakat szervezni ide. Hogy mit lehet itt megfigyelni?
Rengeteg mindent. Ha csendben állunk, és figyelmesen hallgatózunk, számos apró zaj ütheti meg érzékeny fülünket. Meghallhatjuk az apró kis harapások semmihez sem hasonlító zaját, ahogy a rozsda eszi a vasat. Hallhatjuk, ahogy az százréves betonban még mindig köt a cement. Láthatjuk az apró, és pont most keletkező repedéseket a falakon.
Oxidáció, erózió, pusztulás, aminek szabad utat engednek.
Megérkezett az ajtóhoz. Kinyitotta, és belépett. A raktárban megcsapta a kartonpapírok semmihez sem hasonlítható illata. Végighaladt köztük. Szemével leltározásba kezdett, mert tudta közeleg a hónap vége. Odaért az irodához. Bekapcsolta a számítógépet, és várt.
Ellenőrizte a megrendeléseket. Nem érkezett semmi. Örült, de tudta a pillanatnyi szünet végeredménye a kapkodás lesz.
Péntek volt. Nem szerette a pénteket. Legalább is azt a részét, amit a munkahelyén töltött el.
Ilyenkor ebbe a napba próbálnak mindent belezsúfolni. A hétfőbe, meg ami elmaradt péntekről. Ezért nem szeretik az emberek a szélső napokat.
Ránézett az órájára. Eszébe jutott, hogy ezt a mozdulatot a következő nyolc órában még vajon hányszor fogja elismételni. Nem merte megsaccolni határozott számnévvel.
Elindult a raktárból, a gyártás felé. Mindenkit üdvözölt. Még az új dolgozókat is ismerte névről. Könnyen megjegyezte a neveket. Ennek gyakran élvezte előnyeit.
Időközben kivilágosodott. A nap első sugarai megkezdték harcukat a sötétség tömör, és mindent beborító valósága ellen. Szerette a napfelkeltét, bár inkább éjszaka élt. A csendet kedvelte. Amikor minden kis zajnak megvolt a forrása, és nem olvadt bele a rohanásba.
Átvészelte a rá kirótt nyolc órát. Kapott hideget, és meleget egyaránt. Átöltözött, és elindult, hogy megtegye a reggeli utat újból.
Reggel álmos volt, most fáradt. Kifelé már megkezdte az agya kiüresítését. Hamar megtanulta ne vigye haza a munkát. Nem mindig sikerült nem haza vinni, de nem mondhatják rá ő nem próbálja. Hétvégét kívánt a portásból vagyonőrré avanzsált személy felé, és nem érzett irigységet, hogy ő hétvégén is itt lehet.
Újra a buszon találta magát. Korábban szállt le. Be kellett mennie a boltba. Tudta nem lesz kellemes. Ilyenkor rengetegen vannak. Sajnálta az időt a sorban állásra, de tenni nem tudott ellene. Vett mindent, amire gondolt, és jelezték neki, hogy vegyen. Gondolkozott. Olyan mit felejtettem el, gondolatok jártak a fejében. Na otthon majd eszébe jut.
Otthon. Hol van még. Újabb busz. Újabb tömeg. És a szeptemberi napsütés okozta kellemes meleg, amit a busz szélvédője, és ablakai felerősítenek.
Vegyes érzelmekkel gondolt az őszre. Az ősz számára…..”
Itt a vége !
Hogy végre ?
Mi végre lett vége ?
Írhatnám, hogy berekedtem, de az lenne csak a képzavar. Igaz engem nem zavar. Bár a képet nem szoktam zavarni.
Akkor elfogyott a tintám. Ez sem jó…
Tele lett a virtuális papír ! Ez az ! A papír két dimenziója ennyi írás befogadására volt képes ma ! Hogy fordítsam meg ? Neeeem ! Lepotyognak a betűim. Leesnek, és összekeverednek.
És én nem vagyok válogatós !
Na az agyamra megyek…Nem tudom, hogyan oldom meg gyakorlatilag a menést, de ha letudom majd leírom egyszer..
Pápusssz !
..By Fifika..
|
