Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. október 25.
Alexay Zoltán
Tévhitek, koholmányok növényekről, állatokról
Érdekes lenne annak kiderítése, hogyan alakult ki a rengeteg tudománytalan, bizarr állítás a különböző élőlényekről. Komoly szerepe volt ebben a hiányos ismereteknek a növényekről és az állatokról. Ezekben a századokban születhettek meg a tévhitek, amelyek - annak ellenére, hogy később a tudomány cáfolta őket - egészen a közelmúltig makacsul tartották magukat. Mindig voltak szárnyaló fantáziájú, nagyotmondásra hajlamos emberek, ők is kitalálhattak sok lehetetlen történetet.
Ma a modern gyógyszeripar tablettákat gyárt, így nem kényszerülünk öngyógyításra - a kuruzslók, a javasasszonyok ideje lejárt. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a régi mondás, miszerint "fűben-fában orvosság" van, ne lenne igaz, és a múltban használt szereket, gyógymódokat el kellene vetni.
De a régi füveskönyvekben leírtakat általában kellő kritikával kell fogadni, mert a tapasztalat szülte bölcsesség mellett sok, esetenként babonaságból, tudatlanságból származó tévedés is található bennük. Példáinkat kezdjük Shakespeare talán legismertebb drámájával, a Hamlettel, amelyben egy biológiai szempontból is figyelemre méltó részlet olvasható, ahol Hamlet apjának szelleme elmondja, hogyan mérgezte meg öccse, Claudius:
"Meglopta bátyád ezt a biztos órát,
Üvegben átkos csalmatok levével,
S fülhézagomba önté a nedű
Bélpoklos csöppjeit, melynek hatása
A vérnek oly halálos ellene,
Hogy gyorsan átfut, mint a kéncső,
A testben minden ösvényt és kaput,
S mint tejbe csöppentett oltó a tejet,
Megoldja, összerántja hirtelen
A híg, az ép vért: így történt velem."
A gyilkosság leírásában több kételyt ébresztő mozzanat is található, amit a nagy drámaíró szárnyaló fantáziájának is tulajdoníthatnánk. Az első gyanú a mérgezés módjával kapcsolatos: lehetséges-e valakit a fülébe öntött méreggel megölni? A méreg a beléndek (Hyoscyamusniger) kivonata volt, amelynek az egyik régi neve a csalmatok. A gyilkosság akkor volt lehetséges, ha a király korábbi középfülgyulladása miatt a genny elroncsolta a dobhártyát, ezért a folyadék a hallójáraton keresztül bejuthatott a középfülbe. Belégzéskor a garatban kialakuló vákuum hatására a méreg a fülkürtön (Eustach-kürt) keresztül lekerülhetett a garatba, és annak falát ingerelve kiváltotta a nyelési reflexet. Elvileg tehát megtörténhetett a gyilkosság a drámában leírt módon, feltéve, hogy Claudius, illetve Shakespeare ismerte az anatómiát. Az első komoly, rendszeres boncolás alapján készült anatómia könyv 1543-ban jelent meg, ez AndreasVesalius (1514-1564) "De humani corporis fabrica" című munkája volt. A drámaíró 1600-1610 között írta a Hamletet, tehát elvben már ismerhette a fül anatómiáját és talán a kórtanát is. Kétséges viszont, hogy Claudius olyan koncentrált méregkivonatot tudott nyerni, hogy egyszeri fülbe öntéssel halálos mennyiségű méreg kerülhetett vele a király gyomrába. Ha pedig folyamatosan öntözgette a folyadékot, miért nem ébredt fel Hamlet? Erre is lehet magyarázat, mert ha ebédkor sok bort fogyasztott, nagyon mélyen aludhatott. Ha mindezt elfogadjuk, marad még egy zavaró körülmény, mégpedig az, hogy a beléndek kivonatának nincs olyan hatása, amit a drámában olvashatunk.
A növény vegetatív szerveiben és magjában több erősen mérgező alkaloida, hioszciamin, atropin és szkopolamin található, de ezek csak kis koncentrációban fordulnak elő bennük. Gyorsan ölő mennyiségben ezért nehéz lenne kivonni őket, bár a középkorban igen értettek ehhez, gondoljunk csak bele, hogy kevés uralkodó halt meg természetes halállal, közülük sokakat megmérgeztek. A beléndek mérgező hatását régtől ismerik, a görögök is használhatták a hatóanyagait, erre utal, hogy a növény görög neve a ma is használatos nemzetségnév. Az egyik régi magyar elnevezés a disznóbab szintén ennek a szónak a pontos fordítása (hys = disznó, kyamos = bab). Egyéb népi nevei még a bilind, bölény, bolondító csalmatok.
A beléndek alkaloidáinak hatására izgatottság, őrültekéhez hasonló viselkedés, látási zavarok, szédülés, szapora szívverés, nehéz lélegzés, pupillatágulás, bénulás alakul ki. Kisebb koncentrációban bódultságot, részegséghez hasonló állapotot idéznek elő, ezért régebben szeszes italokhoz is keverték, amivel fokozták részegítő hatásukat. A fogfájás csillapítására magvait izzó szénre szórták, a gőzöket belélegezték. Az volt a hiedelem, hogy megöli a szuvasodást okozó "fogférgeket". Felvinczy György 1694-ben írt versezete is erről szól:
"Hogy nagy fájdalomtól fogaid enyhítsed,
Pórhagymának magiát s bilindnek megszeggyed,
temjénnel mindkettőt együtt megégessed,
Töltsér tsőjén ezzel fogaid füstöljed."
Az alkaloidák véralvadást előidéző hatásáról sehol sem olvashatunk, eszerint itt Shakespeare valóban a fantáziájára hagyatkozott. A beléndek hatóanyagait ma is használják köhögési rohamokat, fájdalmat csillapító és bódító hatású gyógyszerek készítésére.
(folyt.köv.)
|
