Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Szép Magyar történet
Szép Magyar történet!
Barátnõmmel és két barátommal a Nyugati mellett, a Patkó sörözõben beszélgettünk, majd éjfél körül indultunk bulizni a Bahnhof-ba, ami a pályaudvar másik oldalán van. Idõközben barátnõm valami csajtól kapott, félreérthetõ SMS-en megsértõdött, bevágta a néma durcát, amire útközben valahol a Nyugati aluljáróban ráuntam, és közöltem, hogy akkor én elmegyek haza. Elköszöntem tõle és a két havertól, majd elidultam fölfelé a lépcsõn. Mire fölértem, már csöngött is a mobilom, haverom hívott, hogy ne legyek már ilyen, beszéljük inkább meg, és menjek bulizni, stb. Végül is elindultam visszafelé. Leértem a lépcsõn, indultam keresztül az aluljárón. Õk valahol a legvégén, a lépcsõk aljánál jártak már, míg én az aluljáró közepén elhaladtam egy kb. 15 fõs cigánybanda mellett. Azok elkezdtek méregetni, majd kötekedni kezdtek. Elõször a szokásos "mit nézel köcsög, gyere ide szétbaszlak" kategóriájú beszólogatások mentek, aztán elkezdtek keménykedni. Én hátranéztem, mire hárman-négyen utánam eredtek. Egyikük ledobta a dzsekijét és kést vett elõ. Haverjaim látták, hogy balhé van, egybõl indultak vissza, hogy mellém álljanak, mégse legyek teljesen egyedül 15 cigánnyal szemben. Amelyik elõször megindult, újból fenyegetõzött valamit, de ekkor már az egész banda jött felém. Éreztem, hogy itt most kurva nagy balhé lesz, elkerülni már nem tudom, úgyhogy gondoltam, ideje kicsit kiegyenlíteni az erõviszonyokat. Engedéllyel tartott fegyver elõ, csõre húztam, és közöltem, hogy nem akarok balhét, úgyhogy ne jöjjenek közelebb. Hátra arc, és felejtsük el egymást. Elõször megijedtek talán, vagy legalábbis megtorpantak, gondolom, nincsenek hozzászokva, hogy akibe belekötnek, fegyvert fogjon rájuk. Valóban nem akartam balhét, így elkezdtem hátrálni, közben rájuk tarva a fegyvert. Barátaim látták hogy ez már nem egy hétköznapi balhé, amikor meglátták a pisztolyt a kezemben, érezték, hogy itt õk már nem sokat nyomnak a latban, vagy vissza tudom tartani õket és lelépünk, vagy nem, de akkor végünk. Barátnõmnek közben sikerült elmenekülnie, így hárman maradtunk. Hirtelen megint felbátorodtak a cigányok, látván, hogy tényleg nem akarok lõni, újra megindultak felénk. Azt hitték nem merek lõni, a legnagyobb hangú - mint késõbb megtudtam, a neve Puporka Richárd - folyamatosan óbégatott:
- Na mi van, geci, há' ilyen kemény csávó vagy, há' lõjé' le, gyere, lõjé' le, te köcsög, szétbasszuk a fejedet is, te buzi, ide, ide lõjé' bazmeg! - és hasonlók.
Ekkor már tudtam, hogy puszta fenyegetéssel nem tudom megállítani õket. Már vagy harminc métert hátráltam, õk meg követtek, próbáltak cigánymódra körbevenni. Utoljára szóltam, hogy álljanak meg, mire az egyik, aki a legközelebb volt, hirtelen felém rontott. Abban a pillanatban lõttem. A csávó kb. két métert repült, összeesett. Ebben a pillanatban az egész banda egyszerre rontott nekem. Kettõt még sikerült leszednem, de kiürült a tár. Eldobtam a pisztolyt, és próbáltam még védeni magam. Az egyiket még sikerült alaposan megrúgni, de többre már nem volt lehetõségem, csak azt éreztem, hogy nincs már alattam a lábam. A földre kerültem, tudtam hogy esélytelen már a küzdelem. A fejemet próbáltam védeni, mint a képeken is látszik, nem túl sok sikerrel.
A földön fekve kb nyolcan rugdostak össze, többször fejbe illetve bordán rúgtak, vascsõvel ütöttek, lényegében ahol értek. Ez szerencsére nem tartott sokáig, csak amíg barátaim oda nem értek, õk szedték le rólam a cigányokat. A rugdosás közben kicsúszott a farzsebembõl a szolgálati igazolványom, és a fényképes felülettel, jelvénnyel fölfelé nyitva esett a földre. Ekkor hirtelen meghátráltak a romák, elkezdtek óbégatni, hogy "Rendõr vagy te geci? Há' mocskos zsaru vagy te köcsög?" Míg a saját sérültjeikre figyeltek, én föltápászkodtam, közben ketten újra nekem támadtak, de két barátom közénk állt, és elkezdtek rángatni, hogy addig tûnjünk el innen, amíg lehet. A pillanatnyi esélyt kihasználva megléptünk az aluljáróból. A pályaudvar mögé érve próbáltuk felfogni, hogy mi is történt, de tudtuk, hogy ezek pillanatokon belül itt lesznek fönt, és akkor nekünk végünk van.
Épp akkor fordult be a sarkon egy rendõrautó, azt hittük, hozzánk jön. De nem. Elmentek mellettünk. Mondtam a srácoknak, nem tudom mi lesz, de bármi legyen is, én szólok a rendõröknek, mielõtt még ezek fölérnek. El is indultam a járõrkocsi felé, ami közben alaposan eltávolodott tõlünk. De már nem volt idõm elérni, jöttek fölfelé a cigányok. Kurva sokan! Na, mondom, itt most végünk van, itt döglünk meg mindhárman... Odaálltam haverjaim mellé, most már jöjjön, aminek jönnie kell. 10-15 cigánnyal szemben nem sok esélyünk van, de legalább felvesszük a kesztyût. Vártuk, hogy nekünk jönnek. És nem! Megálltak. Nem értettük mi van, amikor egyszerre kilépett közülük és elindult felénk három férfi. Az lepett meg, hogy ezeket még lent nem láttam, nem is cigányok voltak. Kiderült, hogy civil ruhás rendõrök, akik épp erre jártak. Hallották a lövéseket, és azért rohantak oda
|
