Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
A madárszülőkről
Ma megint Wass Albert gondolatait idézem.
„…nem erkölcsös dolog örökséget hagyni a gyermekekre, hanem vívják meg csak maguk is a maguk harcát az élettel. Az egyetlen örökség, amit az ember a gyermekeinek hátrahagyni köteles, az a fegyverzet, amivel ezt a harcot megharcolhatja. S ez a fegyverzet az iskolázás, a szakképzettség. Egyéb örökség nem szükséges, csak lustává és elbizakodottakká teszi az embereket.
.. Lehet, hogy én követtem el az első hibát. De tudja, nekem az volt az elvem, hogy a gyermekek számára vagyont gyűjteni erkölcstelenség. Hogy erkölcstelen az, ha valaki az életben olyan helyet foglal el, amit maga nem érdemelt ki, hanem még az apja, vagy a nagyapja. Az nem illeti meg az embert. Sem az én gyermekemet, sem másét. Az embert az illeti meg, amit maga teremt magának. És a gondoskodás terén a szülő kötelessége csak annyi lehet, amennyi a madárszülőkké. Akik megtanítják a fiaikat röpülni s aztán eleresztik őket, hogy menjenek s éljenek meg a maguk ügyessége szerint. Azt tartottam, hogy nekem is kötelességem a gyermekeimmel szemben: minél jobban fölszereljem őket azokkal a fegyverekkel, melyek ebben az emberi ősvadonban a létért való küzdelemhez szükségesek. Igyekeztem a legjobb nevelést biztosítani számukra, amit csak lehetett.”
„Szomorú érzés az, hogy az ember nem tud a gyermekén segíteni. Ha az ember előre látja, hogy az irány, amelyikben a gyermek halad, ide és ide vezet. És az ember tehetetlen, mert már késő. Mert az a valami, ami irányt ad az ember sorsának, már benne ül a gyermek lelkében, gyökeret vert ott és nem lehet többé kipusztítani. Egyszerűen már késő.”
|
