Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005-11-26
Róma 2.
A Trastevere negyedből indultam első napi felfedezőutamra. Hangulatos városrész. Napról napra jobban megkedveltem. Van itt minden, ami egy régi olasz filmből ismerős lehet. Az ablakból utcára kiterített ruha, összefirkált falnak támasztott kerékpár mellett óriáscserépbe ültetett vidáman nyíló virág, utcai árusok, hangulatos boltocskák. A tisztasággal van egy kis gond, de mindent egybevéve nagyon festői tud lenni. Gondolom a rómaiak is kedvelhetik, mert viszonylag sok vendéglő van itt. Pedig ez a vidám kerület is komoly történelmi múlttal rendelkezik. Az ókorban még nyaralónegyedként működött, de II. Gyula pápa (1503-1513) már itt alapította Róma első egyetemét. Sok kolostort is található ebben a negyedben.
A Teveren (Tiberis) átsétálva hamarosan megérkeztem az Area Sacra del Largo Argentina-ra. Ezen az úgynevezett megszentelt területen 1930 körül ásták ki a római köztársaság korából származó templomegyüttest. Szépen megmaradt épületek, bár semmi feljegyzés nincs arról, hogy melyik istenségeknek áldoztak a négy templomban. Ami biztos, hogy itt állt Pompeius színháza, aminek oszlopcsarnokában Kr. u. 44-ben C. Iulius Caesart meggyilkolták.
Tovább sétálva nemsokára megpillantottam a II. Viktor Emanuel emlékművet, közismertebb nevén az Írógépet. Rettenetes látvány ahogyan ez a modern márványkolosszus rátelepszik az egész városrészre. Egyik felől a hangulatos Velence teret rontja el, másik felől meg a csaszári fórumok, meg a Forum Romanum méltóságteljes nyugalmát zavarja. Mindennek nevezhető, csak szépnek nem. De arra kifejezetten használható, hogy méreteinél fogva könnyen megtalálja a sétáló turista, s hozzá képes könnyű tájékozódni.
Elborzadva fordítottam hátat az emlékműnek, s inkább gyönyörködtem egyet a valóban szép Traianus oszlopában. Majdnem 40 m magas, kb. 2500 alakot bemutató oszlop paroszi márványból. Kifejezetten tetszett nekem. Szép nyitánya az innen kezdődő császári fórumoknak.
Elsőnek a Traianus fórumát néztem végig. Az ókorban Róma legszebb terének számított. Sokat megőrzött egykori fenségességéből, de bizony sok képzelőerő kell, hogy a romokban megláthassuk a valamikori pompát. Valaha két könyvtár is volt itt, egyikben a római, másikban a görög szerzők műveivel. Damaszkuszi Apollodorosz ötemeletes üzletházat épített ide, 150 boltban folyt a zajos kereskedelem. Emeletek szerint szakosodtak az üzletecskék. Az első szinten gyümölcsöt és bort árultak, a másodikon olajat, a harmadikon a kelet legfinomabb fűszereit, illatait. A negyedik szint a gabona- és pénzügyek rendezésére szakosodott, az ötödiken a tengerek, folyók kincseit lehetett megvenni. Ide a víz külön vízvezetéken érkezett.
Augustus fóruma a következő, itt egy Bosszúálló hadisten templomának romjaiban gyönyörködhettem, majd a Nerva fóruma után már látszottak a Colosseum gyönyörű oszlopai.
De azelőtt még megnéztem Caesar fórumát. Itt valaha egy Venus templom állt, benne Caesar utolsó szerelme, Kleopatra szobrával. Ma már csak néhány oszlop maradt a régi dicsőségből.
A Forum Romanum megnézése előtt még egy kis templomocskát fedeztem fel. Ma a Giuseppe dei Falegnami nevet viseli. Az ókori Carcer Mamertinus nevű börtön felé építették. Itt raboskodott valaha Szt. Péter és Szt. Pál.
A Forum Romanumra érve, első pillanatban csak a romok összevisszasága tűnt fel, s csak lassan tudtam eligazodni a múlt emlékei között. Aztán megtaláltam a számtalan istenség templomainak maradványait, a Septimus Severus diadalívét, a Tabulariumot (levéltár), megilletődötten álltam meg a Rostranal, elképzelve a hajdani szónokokat. A rejtélyes Lapis Nigrahoz nem mehettem le. Pedig ez a latin nyelv legősibb nyelvemléke, tartalma ma sem teljesen megfejtett. A Curia (hajdanán itt ülésezett a Szenátus) épületét helyreállították, hogy elképzelésünk lehessen a méretekről, hangulatról. Hihetetlen. Valóban egy gazdag Rómának az emlékét idézi fel bennünk.
Sokáig sorolhatnám a Forum Romanum részeit, hiszen kimeríthetetlenül sok itt a látnivaló. Többször is visszatértem, mindig találtam valami újat, valamit, amitől még jobban tiszteltem az egykori rómaiakat, elámultam a szervezettségükön, építészeti bravúrjaikon.
A Fórumot átszeli a Via Sacra, valaha ezen vonultak be a győztes hadvezérek, s keleti felét egy kecses szépségű diadalív zárja be, a Titus diadalíve. Jeruzsálem lerombolása után építették a győzelem örömére. Szép faragványai megkapóan mutatják be a többezer zsidó elhurcolását.
A Titus és Septimius Severus diadalíve után már nem is tűnik különösen érdekesnek a Constantinus diadalíve. Főleg, mert már ott magaslik előttem a Colosseum. Alig vártam, hogy beléphessek. Amíg sorba álltam a belépésért bámultam az utca forgatagát. A római vezérnek öltözött három férfit, akik jó pénzért közös fotót készítenek a turistákkal, a rengeteg színesbőrű árust, akik felváltva árulnak képeslapot és napszemüveget, s észrevettem, hogy Rómában vannak rómaiak is, nemcsak az Eyewithness útikönyv különböző nyelvű kiadásait szorongató turisták. De a tér vidám zsibongása ismét azzal a jóleső latinos nyugalommal töltött el, amit az egész utam alatt megtapasztaltam.
A Colosseumba bejutni nem túl egyszerű. De csomagátvilágítás, biztonsági kapu, meg hasonlók után máris megcsodálhatom az ókori Róma egyik legmonumentálisabb építményét. Ovalis alakú, 80 boltív segítette az 50 000 néző ki és beáramlását. A küzdőteret 9 m mélyen alapozták meg, itt voltak a technikai berendezések is három emeletnyi magasságban. Szükség esetén állítólag vízzel is el tudták árasztani, hogy tengeri csatákat rendezhessenek.
Többször körbesétáltam, bámultam a hihetetlen méreteket, a technikai megoldásokat. Hangulatos kiállítás mutatja be az itt talált szobrokat, faragványokat modern hang- és fényeffektusokkal. Akadt nézni-, csodálnivaló bőven. Nehezen hagytam abba a nézelődést, de mint minden kiránduláson, az idő szorított. Vártak a délutánra szánt látnivalók.
|
