Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Az én kérésem
Dsida Jenő : Az én kérésem
Az ábrándok, mik itt élnek szívemben,
immár tudom, hogy nem maradnak itt.
Minden, ami szép,
gyorsan tovalebben,
az élet erre lassan megtanít.
Mert mi az élet? Percek rohanása;
fagyos viharként száguld mindenik,
mögöttük sír a kertek pusztulása,
s a rózsabokrot földig letörik.
Illatos szirmok, zöldelő levélkék!…
a vihar szárnyán mindez elrepül,
aztán ragyoghat, nevethet a kék ég:
ott áll a kert siváran, egyedül.
Én sem számítok semmi kegyelemre,
én felettem is végigzúg a szél.
Lelkemnek alvó, rózsaszirmos kertje
jobban megvédve nincs a többinél.
Én készen állok minden fájdalomra,
nem hall ajkamról senki sem panaszt,
de most szívemnek még egy vágya volna.
s ha jó az Isten, meghallgatja azt:
Ne vágtassanak szegény rózsakerten
az összes szelek, mind, egyszerre át,
ne várjon rájok elfásulva lelkem,
ne törjenek le minden rózsafát;
tépjék szirmait egyenként le, lassan;
mind külön fájjon, sajogjon nekem,
és mindegyiket nagyon megsirassam
és minden könnyem egy-egy dal legyen.
|
