Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Így volna szép
Gyakorta érzek
olyan különös
kimondhatatlan
valamit -
mikor a kezem
a rózsafáról
egy szirmot halkan
leszakít,
mikor átrezeg
egy síró dallam
finom húrjain
a zongorának;
mikor szívemben
harcokat vívnak
hatalmas fénnyel
hatalmas árnyak:
mikor a szó
mire se jó,
mikor szemem egy
ártatlan fényű
szempárba mélyed;
mikor álmodom
s messzire elhagy
a fájó élet;
mikor ujjongva
nevet a kék ég,
s a szellő mégis
ezer zizegő
halott levélkét
takarít -
gyakorta érzek
olyan különös
kimondhatatlan
valamit.
S akkor előttem
áll a nagy titok,
amelynek soha
nyomára jönni
nem birok:
Miért nem szabad
azt a sejtelmes
suttogó halált,
letépett szirmot
szavakba szednem?
Miért nem lehet
azt az örökös
borongó, ködös
szomorú álmot
papírra vetnem?
Miért nem tudom
azt a pillantást
azt a sóhajtó,
méla akkordot,
mit a futó perc
szárnyára kapván
régen elhordott, -
megrögzíteni,
s aztán őrizni
örökre, csendben?
Az a sok síró
ábrándos érzés
miért nem ülhet
miért nem gyülhet
lelkem mélyére
s nem tömörülhet
dalokká bennem?
Vagy ha már róluk
dalt nem is zengek,
miért nem tudom
tudtokra adni
csupán azoknak,
kiket szeretek,
s akik szeretnek?
Nem mondom szóval,
csak egy mélységes
szempillantással,
egy fénylő könnyel,
egy sóhajtással, -
s csupán ők tudnák,
hogy mit jelent
ez a rejtélyes
titkos beszéd. . .
Így volna édes,
így volna szent,
így volna szép!
(Dsida Jenő)
|
