Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2006-07-18 Újra
Ezer éve nem írtam verset. Most újra kedvem támadt hozzá:
Várok rád
A kéklő ég alján vöröslik az alkony,
Bíbor színnel fedve minden gondolatom,
Fejemben a képek mint film, peregnek,
Terólad mesélnek, torlódnak seregnek.
Ölelő karjaid fonták körül lelkem,
Csókod oltalmazott minden este, reggel,
Szemednek tükrében láttam a holnapunk,
Ajkadnak ívében szerelmes sóhajunk,
Csípődnek ringása maga a szenvedély,
Búcsúzó szavaid maga a szenvedés.
Mint gerle szárnya fekszik rá a könnyű szélre,
Oly könnyedén hagytál magamra. Én félek.
Félek a holnaptól, amiben láttalak,
Félek a helyektől, hol téged vágytalak,
Félek a szavaktól, hogy újra sebeznek,
Félek a kezektől, hogy búcsút intenek.
Köd lepi szívemet, bús, fekete köd,
Pokoli tűzben ég lelkem. Ám mielőtt
Hamvait elfújná a langyos nyári szél,
Esdeklő imámat vigye ő szerteszét.
Mondja el a világnak keserű bánatom,
Könnyes szemem áztassa a földet agyon,
A gondolataim fonódnak körökké,
Terád várok mindig, örökkön-örökké.
2006. 07. 18. 10:30
|
