Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2006-07-24
Blog-oljuk…vagy csak én….
Szombaton volt egy lyukas órám és ahelyett, hogy elvittem volna óráshoz nézegelődtem a környezetemben.
Város…meleg.. mondhatni forróság. Néztem, ahogy a tömeg éli szombati életét.
Megkörnyékezett egy illuminált állapotban lévő kisebbségi, ugyan adjak már neki pénzt.
Mikor jeleztem neki Nekem ki ad ? ugyanolyan hülyén nézett rám ahogy jött. Elküldtem oda ahol eddig ivott. Most miért ? Ha az anyjába küldöm, az jobb ?
Lassan-lassan átnedvesedett rajta a ruhanemű, és én is mint minden párologtatással klimatízáló lény, kerestem az árnyékot.
Ahova a nap nem süt ott a szemét lelőhelye. Nos én nem vagyok szemét, lehet nem is leszek, lehet a kukába se férnék bele. Szégyenletes mi minden mi az árnyékban megtalálható.
A hűvös csak illúzió
Inkább mozgásban maradtam.. Áruházba be…melegbe ki.
Nem leltem helyem. Nem is kerestem. Féltettem nagy testem a nap káros sugarai előtt, és óvtam fejem a gondolatok elől.
Nem láttam az erdőt a fától, és a gerendát kerestem a más szemében, mert a szálka az ujjamban volt. Építhetnékem volt, de nem romboltak annyira, hogy arra alapozni lehetni.
Kis saját bolygómmal foglalkoztam, ahol a klíma épp rám szabott, az élet élhető, a vágyak vágyhatóak. Az érzések érezhetőek, a szépek szépek, a kérdések válaszolhatóak, a válaszok értelmezhetőek, a gondok megoldhatóak voltak.
És észrevettem valamit.
Elment a busz mire vártam. Hát vártam a következőt. Éreztem az érezhetőt. Kerestem a kereshetőt. Láttam a láthatót.
És jött a rutin…megjött….felszálltam .. hazaértem…leszálltam.
És nem ébredtem fel. Ébren álmodom. Ehhez nem kell nap, nem kell hold…nem kell csillag, nem kell semmise…csak én és a remény.
Az meg úgy is utoljára hal meg…
Most alszom, és ha álmodom, nem emlékszem rá..
Majd egyszer…
|
