Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2006-08-14
A világ kezd kifordulni önmagából. Vagy én, és ezért látom fejjel lefelé az egész rohadt mindenséget. Ma meglepődtem önmagamon. Azt mondtam egy olyan embernek, akinek nem jelentek a világon semmit (sok közül az egyik), hogy ha halálos beteg lennék, nem rettennék meg a hír hallatán. Nem fájna, és nem bánnám, hogy itt kellene hagynom A NAGY Semmit! Semmi sincs, ami idekötne.
Szívem szerint eltűnnék innen. És ha ehhez a sors megadja a lökést, esküszöm, hálás lennék neki!
Mindenki elgondolkodhat, hogy miben látja létezésének értelmét. Én semmiben. Pedig nemrég még nem így volt.
Hiába, változik az ember és hiába változik az ember. Mindenkit a környezete formál. Köszönöm hát a környezetemnek, hogy nem látom semminek az értelmét.
Magamra lettem hagyva. De ez úgy sem érdekel senkit, én meg sajnáltatom magam egy hülye gyerekeknek szóló webfelületen. Rohadjak meg én is, az összes önző emberrel együtt, aki csak magával törődik. HÁHÁ! Saját magamtól undorodom.
Ezúton szeretném megköszönni a családomnak, hogy egy becsületes, tisztességre törekvő, az emberi értékeket megőrizni kívánó, és az Ember fogalmát tisztelő egyént(?) faragtak belőlem. CSAKHOGY ÍGY NEM FOGOK ELÉRNI SEMMIT EBBEN A KI*ASZOTT VILÁGBAN!
Köszönöm a barátaimnak, hogy telefonon tartják velem a kapcsolatot, ha pedig nem keresem őket, számon kérik az érdeklődésem hiányát. Igazán komoly barátaim vannak. Egyébként pedig ők is tudják ám, mi a fontos ebben a világban.
Hihetetlen. Az egész annyira hihetetlen.
"Az út nem jött el érted, hogy elrepítsen a mából, csak el innen messze távol, ahol senki nem érhet el."
Ez az én vágyam:
EL INNEN!
|
