Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Kirándulás: aug.15- 16-17.
Ervinék itthon voltak, és kirádultunk!: aug. 15-16-17
1. Sikerült annyira kipihennem magamat, hogy beszámolhassak az örömteli, szép napjaimról, ami az Ervin fiamék hazalátogatásának köszönhetően jött létre! Így a kellemest a hasznossal párosítottuk.
Kedd: Augusztus 15. A Nagyboldogasszony ünnepi ebédből estebéd lett. Zöldborsó leves, bepácolt csirkecombok s hasábpityóka pataki tálban elkészítve, mellé uborkasaláta, desszertnek sárgadinnye rumosan, behűtve. Vidám családi ünneppé alakult át, a közbelső gyerekem s párjának érkezésével. Ritkán jön az össze, hogy mindhárommal egyszerre ülhessek le az asztalhoz. De gondolataink szabadon elszárnyalnak/szárnyaltak egymáshoz!! :-)
Közben, de főleg utána jó csevegés, beszélgetés, s másnapra a terv lefektetése. Amíg ők letusoltak, lefeküdtek, én elmosogattam, majd letusolás, és mars azzal az ágyba :-)
Szerda: Jó korán felkeltem, bevásároltam, hogy mire ők is felébrednek, készen álljak mindennel. Közben, még következett a meglepetés-ébresztő édesanyám számára is: megérkezett a közbelső unokája, és indulunk kirándulni, amiből nagyi sem maradhat ki:-) 9 órára legyen kész, nem kell semmit csomagolni, jövünk, és visszük magunkkal!
A reggeli közkívánatra lett eldöntve: Ágnes módra tojásrántotta, paradicsom, pityókás friss házikenyér (igaz az üzletben vásároltam, de akkor is házikenyér a neve :-) ), tejeskávé, feketekávé. Majd közösen összeállítottuk az útravalót: pityókás szeletelt házikenyér, szalámi, szalonna, sajtok, paradicsom, uborka, paprika, hagyma, mustár, kávé, tej, sör, margarin, vaj, ribizli dzsem, szilva, szőlő na meg üres palackok, hogy visszafelé jöttünkben legyen amibe a sósborvizet hozni, így egy időre bebiztosítva leszek (rendben tartja a savtúltengést, gyomorműködést).
Úticél: Csíkszereda s Csíksomlyó, a Kászonokon, azaz a Nyergestetőn át, visszafelé Tusnádfürdő, Csukás tó, Bálványos. Hát nem valami leányálom volt az útnak egyes szakaszain vezetni, ahol épp akkor frissen szurkozták, és apró kövecskékkel szórták be :-( A Nyergestetőn megállottunk az emlékműnél, fényképeket készítettünk majd végignéztük a különböző felállított emlékkereszteken s kopjafákon a felírásokat, melyiket honnan hozták. Sok köztük az anyaországi, de az óceánon odaátról is érkezett némely.
Csíkszereda főterét most megnézni, illetve a városközpontján átmenni Somlyó felé, egy kész labirintus: az utak minden felé felturkálva, lezárva. A menylévendőm most járt először Csíksomlyón. Nagyon csodálta. Engem, aki már többször jártam a kegytemplomba, mégis csodálattal tölt el minden egyes alkalommal, áhítattal lépek be és mindig találok benne megnyugtatót! Kiváltságos és jó ilyenkor, mert nem kellett sietni, nyugodtan beülhettünk a padba imádkozni, ott térdelve a Szűzanya szobra előtt, ahol szenvedéseidet, örömödet, háládat, bánatodat kitárhatod s leróhatod, és hittel, bizalommal, megkönnyebbülten távozhatsz!
Visszaút első állomása: Tusnád-fürdő. Itt is meg csodáltuk a templomot, amit a Ceausescu-rendszerben nagyon körülményesen s rengeteg zaklatás meg szenvedés árán sikerült felépíteni. Utána megálltunk, letelepedtünk az erdő szélén egy szép tisztásra, ahol teleettük marunkat, heverésztünk, beszélgettünk. Húúú de szép volt, az a nyugodt légkör, madárdalos s tücsökzenélés mellett, és az a harapnivaló tiszta levegő. Az utunkat Bálványos felé vettük, de betértünk a Szt. Anna tóra is. A vizet nagyon kellemesnek találták a fiatalok este 8 órakor, és bevetették magukat lubickolni, úszkálni. Édesanyámmal mi a tó szélénél őrködtünk a ruhák mellett. Aztán Bálványos után, a 18-as borvíznél, megtöltöttük a palackokat. 9 óra tájban hamar megteltek, vagy 10-12 liternyi, nem úgy, mint akkor Geryvel mentünk júniusban s másfél órányit kellett sorbaállni érte :-(
Hazaérve már csak a vajas ribizlidzsemes kenyérre volt étvágyuk tejjel, nekem meg semmire, pukkadásig tele voltam. Aztán tusolás, lefekvés, mert már se tv, se rádió nem érdekelt senkit.
2. Csütörtök: Már nem sikerült épp olyan zökkenőmentesen a koránkelés, kivételt csak nagyi képezett: már nyolc órakor felkiabált az ablak alól, hogy „Kész vagytok-e mert én kész vagyok, ne csomagoljatok mert én már csomagoltam!” :-) Persze ettől mi is csomagoltunk, na volt is amit visszahozzunk. :-) Hát, aztán féltízkor sikerült elindulnunk, Brassó-Pojánába. Az 1895-ben alapult helység Brassótól 14 km-re van, 1020 méter magasságban. Hamarosan síparadicsommá alakult, 12 pályája van. A feljutást 4 kabin, egy gondola s 6 sífelvonó biztosítja.
Hát az az igazság, hogy még lánykoromban jártam. ott de kimenni a tetőre nem volt szerencsém, mert éppen akkor volt a nagy baleset ott, amikor leszakadt a drótkötél, és rengeteg külföldi s itteni sebesült, halott volt.
Ma már nagyon szép, modernre van kiépítve. A felvonóval, vagyis a 4 kabinos sodronykötélen, négy különböző hegycsúcsra lehet feljutni. Mi az 1A nevezetű felvonóval mentünk, úgy 25-30 személyt szállít egyszerre a kabin: egyszerre indul két kabin – egy lentről, egy fentről. Hát én nagyon élveztem, de Ervin bele volt fehéredve, lenézni nem mert, és folyton arra gondolt, hogyha leszakadunk, alattunk csak a nagy üresség, levegő s sziklák, s az ő kezében van a kormány hazafelé, stb. Mindenesetre fantasztikus s csodálatos a látvány onnan (itt kezdtem megérteni, hogy mi az az öröm, az a szép és csodálatos, ami a hegymászókat a csúcsra felérve boldoggá teszi).
Erika és Ervin a csúcsról gyalogosan még megmászták egy csúcsot ahová ösvényke vezetett és csak a kikeresgélt kőről-kőrre lépéssel lehetetett fel és lejutni, Hát ezt mi nem mertük vállalni édesanyámmal, így árnyékba ültünk és ott vártuk vissza őket.
Leereszkedvén a sodronnyal, gyalogosan el a kocsiig. A kocsival le és egy szép erdőszélére tértünk be. Gyönyörű tisztás, vadalmafa a közepében, annak árnyékába telepedtünk le, és a kilátás, illetve a rálátás Brassóra csodálatos volt és velünk átellenben a Cenk, és oda nagy öles betűkkel ki írva, ami jól olvasható Brasov, és éjjel ki van világítva. Itt megint volt egy nagy lakmározás. A nagyi reggel frissen sütött bécsi szeleteit mind megettük, aztán kávé, tej, szilva, szőlő. Délutánra hazaértünk. Édesanyám „jövök mindjárt” kijelentéssel pár percre elszivárgott. Jött is valóban hamarosan, hozta a beígért fagyit, ami sehogy sem tudott összejönni addig, egy nagydoboz epres-tejszíneset. Hát azt jó étvággyal elfogyasztottuk, érdekes annak volt helye, de egyéb már nem fért volna a pocakunkba. Ervinék, sajnos, azonnal csomagoltak is és elkezdték a hazafelé utat, mentek Marosvásárhelyre.
Nagyon kifáradtam e napokban, de megérte, szép volt nagyon! Mindig azzal veszek újabb erőt magamon, hogy soha nem szabad az adott lehetőségeket veszni hagyni, mert talán soha vissza nem térő alkalmat szalasztok/szalasztunk el.
|
