Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Légy sebezhető!
Légy sebezhető! (Kornis Mihály)
Sebezhető vagy? Sokan sértődékenynek fognak nevezni. Elsősorban azok, akik azt gondolják: valamivel megint sikerült megbántaniuk. Őket persze semmivel sem lehet megsérteni. Vagy, ha mégis, nem mutatják. Együtt nevetnek azzal, aki a képükbe kacagva megalázza őket. Azt hiszik, okosak. A lúdnál is ostobábbak. Aki lenyeli a bánatát, az sűrűbben megbetegszik, olykor hamarabb kerül koporsóba is, mint aki nem átall zokogni, olykor heteken át örlődni, ha valakinek sikerül olyasmivel meglepnie, ami sajnos igaz. Ami újság, friss tudás magadról: ijesztő.
A magunkra vonatkozó tudatlanság könnye a legkeményebb pénz. Azt a tudást veszed meg rajta, hogy képes légy változni a külvilág valós jelzései nyomán, bármennyire fájdalmas is ez a változás. Illetve, amikor megbizonyosodsz magadban róla, hogy a sértés csak sértés, vagyis igaztalan, akkor néhány magányos, fojtott kiáltással tudd le a rágalom szülte fájdalmat, s többé ne törődj vele azután.
Amíg nem nőttél fel lélekben, valótlansággal épp annyi szenvedést lehet okozni neked, mintha kissé tapintatlanul, egy rád vonatkozó és igaz, ámbár a számodra ismeretlen tényt vág az arcodba akárki. Az ilyesmit nem lehet tapintatosan csinálni. Akkor nem ébredsz fel.
Ha bántanak, jusson eszedbe: lehet a bántás mégoly igazságtalan, kell lennie benne egy tökmagnyi igazságnak is. Különben nem sértene.
Ha tudod, hogy ismerkedésed önmagaddal egy életen át tart, nem itatod az egereket semmiségek, aljasságok miatt, arra nincs időd. De igenis megálljon kezedben a toll vagy a tű, ha valami kínosan újat hallasz magadról! Ezt onnan tudod, hogy a belső hang azt mondja: igen. Ez nem rágalom. Egy így van.
Az sem baj, ha napokig nem tudsz napirendre térni a magadról szóló rossz hír felett. Minél nagyobb gyakorlatot szereztél önmagadhoz való őszinteségben, annál rövidebb ideig kínlódsz majd, meglátod.
Azért volt fontos ismerni magunkat, hogy az ne fájjon, ami nem igaz. Ami ellenben igaz, nem baj, ha fáj. Ezt kell megtanulni. Attól többek leszünk. Képesek vagyunk belátni, hogy talán már évtizedek óta nem jól csináltunk valamit, sose csináltuk jól, már anyánk se tudta, ebben a pillanatban előreléptünk.
Aki rájön, hogy lábujjhegyen biciklizni sokkal kevésbé fárasztó, mint talppal nyomni a pedált, szégyenkezik, ha ezt húszévnyi boldogtalan kerékpározás után tudatja vele valaki, persze kíméletlenül. Különösen fáj, ha mindeddig azt hitte, marhára tud kerékpározni. Hát most szomorú lesz. De csak egy darabig. Azután gyorsabb. Mert messzebbre jut naponta.
Aki sebezhető, tisztában van vele, hogy a világ csupa seb. Az önző sírva szereti magát a tükörben, míg az érzékeny ember nem felejt el rámosolyogni magára, ha tud, és a másikra éppúgy. A sebezhetőség csupa tudás.
|
