Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Fövényi Sándor
Tegnap azt hiszem…
Tegnap azt hiszem, meghalt a nyár.
valami furcsa volt a szélbe’
Az ősz kezébe kosár zsarát,
reá borította mind a rétre.
Hamvadó csillagok közt jártam,
térdemig ért e korai alkony.
Izzott az éj, én mégis fáztam,
perzselt virág égette arcom.
Ma bús csend ül ezen a tájon,
mint elmaradt halotti beszéd.
A fény szaladt, hogy prédikáljon,
s halkan lezárja a nyár szemét.
Valami van a világgal
Valami van a világgal,
a fákkal, a bokrokkal, a virággal.
Mind- mind mintha félne,
Mintha készülnének
egy hosszú, végtelen télre.
Valahogy én is más vagyok.
A szemem már nem úgy ragyog
mint rég.
S az ég oly álmos- ólmos fagyott.
Úgy félek, hogy meghalok.
Talán Te is más lettél.
Mintha bánnád, hogy szerettél.
Mert látom most úgy mardos a vád,
mint vad, ha vas csattan rajta,
S tépi őrjöngve önnön húsát.
Tudom, mind ketten mások lettünk.
Már bánjuk, amit tettünk.
Szívünkben korai fagy
fenyít a felismerés:
Vesztettünk.
Valahogy más így a Világ.
a fa, a bokor, a virág,
Mind, mind mintha nem is élne.
Mintha készülnének velem
a hosszú, végtelen télre.
|
