Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Mancs
Először is: a jogok miatt közlöm, hogy a fenti kép a www.boon.hu weboldalról származik, a témával kapcsolatos cikk ajánlott irodalom.
Akik ismernek, és tudják a viszonyomat az állatokhoz, talán meg fognak lepődni ezen a naplóoldalon.
Szombaton gyerekeimmel kimentünk a Mancs szoborhoz. A nemrég kimúlt nagyhírű kutya tiszteletére volt egy megemlékezés. A szobor egyébként nagyon jól sikerült szerintem, keresés közben ábrázolja Mancsot. Most egy fekete sál volt a szoborkutya nyakára kötve, és a környékén rengeteg virág, kis koszorúk, gyerekek rajzai, és gyertyák, mécsesek. Nagyon megrázó volt. Kb. egy-kétszázan vettük körül a szobrot, ki gyerekekkel, ki a kutyájával. Eljöttek nemcsak a miskolci Spider, de az ország több speciális mentőcsoportjának tagjai, kutyákkal. Elhangzott rengeteg közhely, hogy Mancs nem „csak egy kutya” volt, hanem egy szimbólum, az emberek szolgálata, az önfeláldozás, életmentés, emberkutya, és még sok-sok zöldség. Ő tényleg szimbólum volt, hiszen sok keresőkutya került már a másvilágra, köztük Mancs tanítója, Csepi is, de senkit sem sirattak ilyen sokan el, mint őt, de most rajta keresztül megemlékezés volt ez a többi nemes állatról is.
Az utóbbi hetekben, hónapokban annyi emberszabású barommal volt dolgom, akik nem érhetnek fel ezeknek az állatoknak a farkuk végi szőrszálához sem. Talán ezért is érzékenyültem el, hogy nem veszett el minden, amíg léteznek a földön ennyire szeretni való, tiszteletre méltó élőlények. A barátság, önzetlenség, hűség náluk nem érdek kérdése, a génjeikben van, soha senki nem csalódik bennük.
Ha valaki nem tudja, kinek adja az adója 1%-át, remélem, nincs többé hezitálás.
A legmegrázóbb esemény az volt, amikor Lehóczki László és Mancs utódja, Radar elhelyezték virágaikat a szobornál, majd a többi speciális mentős is, a városháza nevében az alpolgármester, aztán a kutyák ugatással búcsúztak kollégájuktól. Gyerekeimmel meggyújtottuk a magunkkal hozott mécseseket, aztán megsimogattunk néhányat a kutyusok közül. Felidéztem, mikor pár éve lányom magához ölelte Mancsot, ő pedig lehunyt szemmel, kéjjel az arcán bújt hozzá. Boldog vagyok, hogy én is megsimogathattam őt.
Nyugodj békében, Mancs!
|
