Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2006-12-08
...
-Honnét jössz? -kérdezte tőle az öregúr.
-Mi ez a nagy könyv? -kérdezte a kis herceg. -Mit csinál itt uraságod?
-Geográfus vagyok -felelte az öregúr.
-Mi az, hogy geográfus?
-Tudós, aki tudja, hol vannak a tengerek, folyamok, városok, hegyek és sivatagok.
-Ó, ez nagyon érdekes -mondta a kis herceg. -Végre egy igazi mesterség!
Körülpillantott a geográfus bolygólyán. Ilyen fölösleges bolygót még sosem látott.
-Hát ez nagyon szép -mondta. -Óceánok is vannak rajta?
-Azt én nem tudhatom -felelte a geográfus.
-És városok és folyamok és sivatagok?
-Azt szintén nem tudhatom -felelte a geográfus.
-De ha egyszer geográfus!
-Az igaz -felelte a földrajztudós -, viszont nem vagyok kutató. Kutatóim, sajnos, egyáltalán nincsenek.
Hogy jönne egy földrajztudós ahhoz, hogy elinduljon, és számba vegye a városokat és folyamokat, hegységeket és tengereket, óceánokat és sivatagokat?
A geográfus sokkal fontosabb ember annál, semhogy ide-oda kószáljon a világban. Ül a dolgozószobájában, és fogadja a kutatókat. Kikérdezi őket, és lejegyzi emlékeiket. Aztán ha valamelyiknek az emlékeit érdekesnek találja, vizsgálatot indíttat az illető kutató erkölcsi megbízhatóságát illetőleg.
-Hát azt meg miért?
-Azért, mert ha egy kutató hazudnék, annak végzetes következményei lennének a földrajzkönyvekben.
Valamint annak is, ha egy kutató többet innék a kelleténél.
-Miért? -érdeklődött tovább a kis herceg.
-Mert aki részeg, az duplán lát. Igy a földrajztudós két hegyet tüntetne föl ott, ahol a valóságban csak egy van.
-Ismerek valakit -mondta a kis herceg -, akiből nagyon rossz kutató lenne.
-Lehet. Nos, ha a kutató erkölcsisége kifogástalannak bizonyul, következik fölfedezésének a megvizsgálása.
-Elmennek megnézni?
-Nem, nem. Az túl bonyodalmas lenne. Hanem fölszólítják a kutatót, hogy szolgáltasson bizonyítékokat. Ha például egy nagy hegy fölfedezéséről van szó, megkívánják tőle, hogy mutatóba szép, nagy köveket hozzon belőle.
Hirtelen izgalom vett erőt a geográfuson.
-De te, te nagyon messziről jöttél! Te kutató vagy?
Ird le nekem a bolygódat!
Azzal fölütötte a lajstromkönyvét, és hegyezni kezdte a ceruzáját.
A kutatók elbeszéléseit ugyanis először ceruzával jegyzik le. Megvárjuk, míg bizonyítékokat szolgáltat, és csak akkor következik a tintával való lejegyzés.
-Nos? -kérdezte a tudós.
-Ó! -mondta kis herceg. -Az én bolygóm egészen apró, nincs rajta semmi különös. Van három vulkánom; kettő működik, egy kialudt. Bár sosem lehet tudni.
-Sosem lehet tudni -mondta a geográfus.
-Egy virágom is van.
-A virágokat nem jegyezzük föl -mondta a geográfus.
-Miért nem? Hiszen az a legszebb rajta!
-Mert a virágok múlékonyak.
-Mit jelent az, hogy "múlékony"?
-A fökdrajzkönyvek -mondta a földrajztudós - a világ legértékesebb könyvei. Nem avulnak el soha. Fölöttébb ritkán fordul elő, hogy egy hegy megváltoztassa a helyét. Fölöttébb ritka dolog az is, hogy egy óceánnak kiapadjon a vize. Mi csak örök dolgokat írunk le.
-De a kialudt vulkán egyszer csak működni kezdhet -szólt közbe a kis herceg. -Mit jelent az, hogy "múlékony"?
-Számunkra teljességgel mindegy, hogy egy vulkán kialudt-e, vagy működik -felelte a geográfus. -Nekünk csak a hegy számít. Az pedig nem változik.
-De mit jelent az, hogy "múlékony"? -makacskodott a kis herceg, mert ha egyszer föltett egy kérdést, nem tágított tőle soha többet.
-Azt jelenti, hogy előbb-utobb megsemmisül.
-Az én virágom elöbb-utóbb megsemmisül?
-Úgy bizony.
"Múlékony a virágom -gondolta a kis herceg -, s mindössze négy tüskéje van, hogy a világtól védekezzék!
És én magára hagytam otthon!"
Most érzett először valami lelkifurdalás-félét. De nyomban összeszedte magát.
-Mit tanácsol uraságod? -kérdezte. -Milyen bolygót látogassak meg?
-A Földet -felelte a földrajztudós. -Jó híre van...
A kis herceg útra kelt, de közben egyre a virágjára gondolt.
A hetedik bolygó tehát a Föld volt.
Ez a Föld nem akármilyen bolygó ám! Van rajta száztizenegy király (beleszámítva természetesen a néger királyokat is), hétezer geográfus, kilencszázezer üzeltember, hét és fél milló részeges, háromszáztizenegymilló hiú, vagyis kétmilliárd fölnőtt.
Hogy valami fogalmunk legyen a Föld nagyságáról, gondoljuk meg, hogy az elektromosság fölfedezése előtt a hat kontinensen egész hadseregnyi lámpagyújtogatót kellett alkalmazni, szám szerint négyszázhetvenkétezer-ötszáztizenegyet.
Kissé távolabbról nézve mindez pompás látványt nyújtott. A hadmozdulatok éppolyan szabályozottan folytak, mint egy balett mozgása egy opera színpadán. Kezdték az új-zélandi és az ausztráliai lámpagyújtogatok. Meggyújtották a lámpionjaikat, aztán aludni mentek. Utána beléptek a táncba a kínai meg a szibériai lámpagyújtogatók; majd ők is eltüntek a kulisszák mögött. Most került sor az oroszországi és indiai lámpagyújtogatókra. Utánuk az európaiakra és az afrikaiaikra. Aztán a dél-amerikaiakra. Aztán az észak-amerikaiakra. És sosem vétették el színre lépésük rendjét. Nagyszerű volt!
Mindössze két lámpagyújtogató élt henyén és nemtörődöm módra: az Északi-sark egyetlen lámpájának gyújtogatója, valamint kartársa, a Déli-sark egyetlen lámpájáé.
Ők évente csupán kétszer dolgoztak.
Ha az ember mindenáron szellemes akar lenni, megesik, hogy egy kicsit elveti a sulykot. Én sem voltam egészen szavahihető, amikor a lámpagyújtogatókról beszéltem. Igy aztán félő, hogy hamis fogalmat adok bolygónkról azoknak, akik nem ismerik. Az emberek ugyanis igen-igen kevéske helyet foglalnak el a Földön. Ha a Föld kétmilliárd lakosa kissé szorosabban egymás mellé állna, olyasformán, mint például egy futtballmeccsen, könnyen elférne egy húszezer négyzetméternyi téren. Az egész emberiséget össze lehetne zsúfolni a Csendes-óceán legparányibb kis szigetére.
A fölnöttek ezt persze nem hinnék el. Ők igen nagy helyet tulajdonítanak maguknak. Azt képzelik magukról, hogy tekintélyesek, akár a majomkenyérfák. Föl lehet szólítani őket: tessék számoljanak. Ez tetszeni fog nekik, mert imádják a számokat. De ne vesztegessétek az időtöket ilyen föladatra. Fölösleges.
Inkább higgyetek nekem.
...
|
