Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Erdő..
A lenyugvó nap narancssárgára festette az égboltot. Elbúcsúzott, és átadta a napi stafétabotot a holdnak. A hold ráérősen unott arccal kezdte meg éjszakai sétáját. Hozta barátjárt a sötétséget, aki beborította a tájat.
Ébredező bagoly nyitogatta sárga szemeit. ásítás helyett megropogtatta elzsibbadt szárnyait. pár tollpihe lassan levitorlázott a földre. A földre, hol az avar dohos illata kezdett elegyedni a leszálló párával. Megkezdödött az éjszaki műszak. minden apró rezdülésnek értelme, és következénye lett.
A szél mint apró kekec, vándor, bele beletépett minden apró falevélbe. mindent átjárt, mindent megsimogatott. Látta a vadakat, látta a vadászt, látta a halakat, látta a halált.
A hold megtelt. Nem vetődött rá semmilyen égitest árnyéka. Belesett minden zegbe zúgba, ahova a holdsugár finom érzéki sugarai csak beférközhettek. Van ahol örök sötétség tátong. Ott a kiváncsiskodó holdsugarak síkítva törnek meg. Itt nincs idő, itt nincs elmúlás, itt élet sincs.
Ez a hely mit minden állat elkerül. Ahol a fény elveszik, mint fekete lyukban az energia. Ez az a hely ahova nem kéretőznek, és ahova nem is érkezik senki. Ez a alfa és ez az omega. Megtanulták az éjjellények hogy ide nem jönnek, jelenlétükel úgysem tudják emelni a helység fényét.
Hogy mi ez a hely ? Nem tudni hogy emlegetik. De egybiztos. A simabörű lakja. És ez már kellőképen riasztó……
|
