Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
régen nagyon régen még éreztem
Csak írni szeretnék mindent kiírni,mert mással már nem tudom megosztani az érzéseimet.Hogy lehet h az az ember aki ennyi fájdalmat okozott csak így elment...és én akartam hogy elmenjen.Én akartam így.Oda adom azt ami másnak sokat jelent egy szép mosolyért...szimplán,Mennyire belekeveredtem abba amitől mindig is óvtak,mennyire. Össze zavarodtam kiút nélkül és már tényleg csak az írás maradt,de valyon ha majd meghalok nekem is elégetik az életem munkáját mondván h ahoz senki másnak nincs köze csak nekem.A lelke mélyén mindenki azért ír,mert azt akarja mással tudatni mit tegyen vagy mit ne tegyen...Mi van ha az a sok füzet is csak ennyit ér.Miért nem tudjuk egyből megtalálni magunkat miért kell ennyit keresnünk,és miért másokban keressük...mindig másokban keressük.És ha már megtaláltuk?Mert én megtaláltam,de hagytam elmenni.Mind2nek jobb volt így ezt majd ő is belátja egyszer...egyszer biztosan.Szép lesz az a pillanat,mennyeien szép,csodálatos pillanat lesz.sikoltva fetrengünk majd tőle mert nem tudjuk befogadni.Mint ahogy sikolt a gitár ahogy megfeszülnek a húrok az izmok az idegek minden,mindenünk oda koncentrál majd és nem lesznek fajok vagy inteligánciák,nem.Megint a köztársaság édes talaján élünk ahol senki nem mondja ez az enyém.Eggyek leszünk a fénnyel a hangokkal mindennel amit csak szerettünk.Túlságosan földhöz ragadt a szerelem vagy a szeretet érzése,csak gátlásokat,gátakat szül.De mégis mit érnénk ezek nélkül.Vezet minket a szenvedélyünk mind1 h hol vagyunk és kivel.Nem bánok meg soha semmit mert azokat mind én vagy vmi ami bennem van akarta úgy.Az emberek csak lopkodják egymás magját örökösen...Mert saját maguk nem tudnak vetni nem tudják megszülni a gondolatokat,vagy vizbe folytják őket mint a törvénytelen csecsemőket.Miért,tenném föl a kérdést nagyon sokszor,de a miértnek semmi értelme akárhányszor is kérdezed...Ne mástól kérdezd,keresd meg a magad válaszát.S ha majd megtaláltad te is állj be azok közé akik, sikitva nyögnek a gyönyörtől, a téren és az időn kivül, egy hideg meleg világban, bűnösszentekként egymás karjában, örök szüzességi fogadalmat téve égnek,zuhannak,szálnak a mélybe,
és akkor te is Boldog leszel.
Akkor majd te is.
Tényleg.
|
