Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2007-08-11
Amit tudni kell a székelyek ősi áldozati poharáról
A ditrói nagygyûlésen bemutatott székely áldozati kehely alaposan megdobogtatta a részvevõk szívét, s megmozgatta egyesek fantáziáját, amire még a szervezõk is rálapátoltak, amikor minden széki elnök nyilvánosan a szájához emelhette egy korty bor erejéig, ezzel is nyomatékosítva a helyszínen megfogalmazott követelmények melletti elkötelezettségét, áldozatkészségét. Azt is hallani lehetett, hogy a poharat mindeddig ismeretlen helyen rejtegették, s az idõk szavának engedve csak erre az alkalommal vették elõ. Az igazság az, hogy már a 2004-es csíksomlyói búcsún szerephez jutott, de ettõl még érdemes megismerni a többé-kevésbé legendák homályába veszõ történetét.
A székelyek áldozó poharaként leírt kehely mesés eredete szerint keletrõl származik (szkíta királyok is használták), és a görögök révén került a székelyekhez. A pohár felsõ díszítése viszont inkább görög eredetre utal. Ha az eredet homályos is, a legendák arra utalnak, hogy a pohár a hatalom jelképe volt a székelyeknél, s Budvárban, a rabonbánok székhelyén tartották. A nemzetgyûléseket mindig a pohárból való áldozat vagy áldomás elõzte meg. Az áldozatnak istenes célja volt, de az ellenség elleni háború elhatározásakor vagy törvényszegõk elleni ítélet hozatalakor szintén áldozatot hoztak. A maroknyi nemzet léte, fennmaradása össze volt kötve ezen áldozattal. Ennél fogva az áldozati poharat, mint a nemzet védelmezõ szent tárgyát és drága kincsét, kimondhatatlan tiszteletben, becsben tartották.
Árpád is ivott belõle
Amikor Árpád a magyarokkal megérkezett, a már a Kárpát-medencében élõ székelyek fõrabonbánja, Zandirhám követeket küldött elébe. Zandirhám átveszi a magyarok törvényeit, azokat hat kõtáblára felvéseti, és áldozatot tartva, kihirdeti. Ez volt a székelyek és a magyarok közti elsõ szerzõdés. Árpád a székelyekkel kötött szövetségének emlékére fõrabonbánul Zandirhám fiát, Apoldot (Uopolet) ajánlotta. Apold a kelyhet Csíkba, Vacsárcsiba vitte, ahonnan újból visszakerült Budvárba. Amikor Apor Sándor a pogányok ellen szövetséget kötött Szent István királlyal, a kelyhet magához vette, és többé pogány módra áldozni vele nem engedte meg. A kehely fedelére arany keresztet tétetett. István király pedig a székely nemzetet a magyar koronához kapcsolta, és új szövetséget kötött, mely szerint a székelyeket minden adótól mentesítette, ennek fejében védelmezzék a keleti határokat. Meghagyta, hogy az Apold nemzetségbõl válasszák a fõrabonbánt, esztendõnként egymást felváltó 100 lovast adjanak a király õrizetére, és minden királyválasztáskor, házasságakor vagy férfi gyermeke születésekor ökörsütést adjanak. Ez volt a székelyek második szerzõdése a magyarokkal.
Hadsereggel szerezték vissza
A szövetséget Budvárban kihirdették és eltöröltek minden pogány áldozatot. De nem a polgáriakat, mert egyszerre rögtön nem lehetett eltörölni a régi szokásokat. Egy idõre legalább még a kereszténység elsõ szakaszában is megtartották a gyûléseket megelõzõ áldomást vagy a kehellyel való áldozatot. A kehely a fõrabonbán gondviselésében maradt Budváron 1039-ig, amikor Sándor István Vacsárcsiba vitte. Ekkor a székelyek felzúdultak, és haddal kényszerítették a pohár kiadására.
Az õsi vallás követõi még egyszer fellázadtak a kereszténység ellen, amit I. Béla határozott fellépéssel elnyom. Ekkor eltörölte a falvak és a családok neveit is, megsemmisít mindent, ami a múltra emlékeztet. Az írásokat elégettette, a hivatalokat új nevekkel nevezte el. A fõrabonbán címet is eltörölték, helyébe jött a székelyek fõispánja. Ebben a küzdelemben, szerencsére, a pohár nem tûnt el, de ettõl kezdve csak nagyobb gyülekezetek, vendégségek alkalmával vették elõ. Így Mikó Pálnak Sándor Katával való menyegzõjén, ahol jelen volt László király is – akkor még herceg –, és ivott is az áldozópohárból. Nemsokára a bágyi várban Sándor Istvánnak a másik lánya, Druzilla lakodalmán szerepel. Legutoljára pedig 1412-ben, mikor Sándor Péter Stibor erdélyi vajda jelenlétében vette elõ.
1945-ben Sándor István és Sándor Béla Apor Vilmos, akkori gyõri püspök segítségével a pannonhalmi apátságnál helyezték el. Ott évekig hiába keresték. 1979 szeptemberében Sándor István Botha Lajos plébános segítségével a gyõri püspöki várban találta meg.
|
