Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2007-08-12
Angyali üdvözlet
ÁLLJ MEG, MARADJ CSÖNDBEN
és figyelj! Hallod a finom
szárnyak halk suhogását?
Hallod az isteni harmónia
énekének édes hangjait?
Maradj csöndben és figyelj,
mert az angyalok
a közeledben vannak!
Heti útravaló
A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgõ mécsest nem oltja el. (Ézs 42,3)
Szentháromság ünnepe után a tizenkettedik héten az Útmutató reggeli igéi az áldott orvos rendelõjébe engednek bepillantást – a betegségekrõl s a hitbõl fakadó gyógyulás csodáiról villantva fel képeket –, hogy bemutassák az Úr szelíd és szabadító Szolgájának „élethelyreállító” programját. Ennek mi is részesei lehetünk, „hiszen kegyelembõl van üdvösségetek a hit által, és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez” (Ef 2,8). Az Úr Jézus a pogányok között is gyógyít; a süketnémának erre volt szüksége: „Effata, azaz: nyílj meg!” (Mk 7,34b) Tiltása ellenére is híresztelték: „Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélõvé.” (Mk 7,37b) Luther is általánosít: „Krisztus itt nemcsak ennek az egy nyomorultnak nyelvére és fülére gondolt, hanem egyetemben fohászkodott minden nyelvért, fülért, sõt minden szívért, testért és emberért.” Üldözõje lelki és testi vaksága megszûnéséért és hitéért is õ könyörgött a damaszkuszi „személyes” találkozást követõen. Anániás rátette kezét a „kicsi” Pállá lett tarzuszi Saul szemére: „…az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, (…) hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel.” (ApCsel 9,17b) Száznyolcvan fokos pálfordulásunkat követõen mi is könyöröghetünk így: „Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha!” (Zsolt 71,1) A két vak számára is csupán „hit kérdése” volt a gyógyulásuk: „Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni? (…) Legyen a ti hitetek szerint!” (Mt 9,28b.29b) A megszállott némából sem „az ördögök fejedelmének a segítségével ûzi ki az ördögöket” (Mt 9,34b), hiszen „azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” (1Jn 3,8b). Mózes pedig így kiáltott, hogy nénje, Mirjám poklossága megszûnjön: „Istenem, gyógyítsd meg õt!” (4Móz 12,13) A tanítványok nem tudták meggyógyítani a holdkóros fiút, ezért megkérdezték Jézust: „Mi miért nem tudtuk kiûzni?” „Kishitûségetek miatt.” (Mt 17,19b–20a) Jakab, az Úr testvére így folytatja a tanítást: „Beteg-e valaki közöttetek? (…) …imádkozzanak érte, és (…) a hitbõl fakadó imádság megszabadítja a szenvedõt, az Úr felsegíti õt…” (Jak 5,14–15) A hitetlen Heródes azonban csalódott várakozásában: „…azt remélte, hogy valami csodát tesz majd az õ szeme láttára. Hosszasan kérdezgette õt, de Jézus semmit sem válaszolt neki.” (Lk 23,8b–9) Jézus kigúnyolójának példája is bizonyítja az õ követõinek személyes megtapasztalását: „Ki kétkedõn kutatja õt, / Annak választ nem ád, / De a hívõ elõtt az Úr / Megfejti önmagát.” (EÉ 328,2) A felséges, de könyörülõ Isten számunkra elkészített életprogramja Fiában valósul meg, megrepedt, megtört nádszál életünkkel együtt lakozik; lelkünk és szívünk kialudt, füstölgõ mécsesét újra lángra lobbantja. Annak ellenére, hogy látja a mi útjainkat, kétszer is ezt ígéri: „…mégis meggyógyítom és vezetem õt.” (Ézs 57,18a) Megtapasztaltuk-e már boldog és hálás szívvel, hogy Jézus gyógyító, szent keze orvosolta fájdalmunkat?
Garai András
|
