Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2007-10-12 Tündéri...
Egy kis tündér térdelt a gombán...
S körülötte mosolyogva búcsúzott a nyár.
A fák az utolsó ünnepre készültek
Mielött meghajtják fejüket a zord Télnek.
Bárányfelhők úsztak keresztül az égen...
Fényük visszakéklett tündérük szemében.
Puhán megsímított egy hervadó virágot.
S eltünődött:-Miért nem vigyázom jobban a világot?...
Látom...túl a kék égen a szürke fellegeket,
Erre tartanak, hogy elvegyék a viruló életet...
Velük jön majd az ordító Hideg...a fagyos Zimankó
Hogy megölje mindazt amiért élni jó...
- Nem fogok fázósan elbujni előle
S vágyón várni majd a madárcsicsergésre.
Megyek, megküzdök vele.
Szálljon örök békesség erre a vidékre.
Indult is már fel, fel a magas égbe,
Hogy utolsó lélegzetével békességét védje.
Ám utána szólt a hervadó virág:
- Ne tégy semmit a tél ellen, mert akkor pihen a világ
Nem a te dolgod megküzdeni a Téllel,
S nem is lehet mindig élni a melegséggel.
Szükség van a hidegre, fagyra is nálunk,
Hogy újra megtaláljuk megunt, majd meglelt bodogságunk
Élvezd hát a békét, addig amig lehet,
S ha idekint elveszett
A szíved mélyén találj neki helyet,
Az majd elűzi a fagyos Telet.
Ezzel a virág utolsót sóhajtott,
Szírma lassan álomra csukódott
A kis tündér az ölébe vette virágja fejét
S kitárta előtte derüs, meleg szívét...
|
