Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2007-11-04
Mióta meghaltál, magányos vagyok. Álmok és remények nélkül élek. Nélküled. Hm mindig azt mondtad: Örökké nem eshet. Ez engem mindig megvigasztalt.
Most az erdőhöz tartok, ahol találkoztunk! Emlékszel? Amikor ránk néztek az emberek, ezt mondogatták: Milyen szép pár! És összesúgtak néhányan a hátunk mögött: Micsoda két alak! Mindkettő feketében! Nahát! Szegények biztos meghalt valakijük Ó nem, nem halt meg senki egészen mostanáig. Már látom is a fát, ahol mindig ücsörögtünk. És magammal hoztam valamit. Még tőled kaptam. Egy kést. Amikor rávilágít a Hold, mintha ezernyi tündér szárnya csillanna benne. De bemocskolja őket a vér és a kezemet is Utolsó erőmmel kihúzom a kést a szívemből, és a havas földre ejtem. Majd elkezd esni az eső Lassan kopog a testemen, és a földön. Átáznak tőle a ruháim, és nagyon hideg van fázom De tudod Örökké nem eshet.
|
