Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Szeretlek...
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra vágyom;
mert sápadt hangom mosolygássá
aranylik éjjel a szádon.
Szeretlek,
mert káromlásos, sajgó Istenhitem
hajnallá szépül, szivárványa
törik meg könnyeiden.
Szeretlek,
mert pogány gúnyom tiport minden csodán,
s te szád égő kelyhével nyújtod
legfájóbb úrvacsorám.
Szeretlek,
mert szemed kékjét szívemig ölelted,
mert feloldoztál, s elképzeltem
a lelkem és a lelked...
Szeretlek,
mert ember vagyok, fázékony, bús, gyáva,
mert betakarsz, s mert emlékeztetsz
egy szelíd elmúlásra.
Ha most nem
Ha most nem, utána késő lesz,
így is futva érkeztél, épp a végén
Egyetlen nap maradt csak hátra,
amikor még kiragadhatsz, fölkaphatsz.
Ennyi maradt, egy morzsányi kiáltás,
egy utolsó sóhaj feléd, egészen a tiéd.
Látod, most gazdag lettél, megélhetted,
most megmenthetsz a pokolból egy életet.
De vigyázz, csak percek maradtak
mik az örökben pillanatokká törpülnek,
ennyi, és hajszál sem marad tőlem
Segíts kérlek, tudod, nagyon szeretlek.
Kellesz nekem…
Mint égre esti fénynél a csillagok,
Hisz nélküled, csak egy szegény senki vagyok!
Kellesz nekem, mint nyíló virágoknak a napsütés,
Hisz örömmel telt el, minden tőled kapott ölelés!
Kellesz nekem, mint kismadárnak szárnyai,
Hisz így sosem rabolnak el, szomorúság árnyai.
Veled mindig boldog az élet,
S esküszöm neked, szeretni foglak, amíg csak élek!
S zívem húrján játszol
Z enéd a szerelem
E lhallgatnám százszor
R eggel vagy énnekem
E mberarcú reggel
T ündöklő fénysugár
L épj be a lelkembe
E lötted nyitva áll
K ívánlak.Hiányzol.
Olyan vagy nekem, mint fának az ág,
Mint mosolygó
gyermeknek a harmatos virág,
Mint méhnek a méz,
Mintha szép lány
rádnéz,
Mint hegycsúcsnak a hó,
Szívemnek puha takaró.
.
Olyan vagy, mint a tenger,
Zavaros vizen átszűrődő fény,
Mint születő
szentjánosbogár,
Pislákolni akaró csöppnyi lény.
.
Olyan vagy,
mint a hóvirág,
Szépen, de lassan nyíló,
Egy kis melegség a
fagyban,
Csodálattal bíró.
.
Most itt vagy mellettem,
Miért
aggódjam hát?
De félek.
Félek, hogy más is
Épp ilyennek lát.
Mást ölelünk és én folyton rád gondolok
Éjszakánként mikor csillagom rám ragyog
Eszembe jutsz ahogyan fülembe súgnál
De elfú a szél mielőtt bármit szólnál
Bár a Lelkem állítja: hozzád tartozom
Hisz te vagy a mosoly mely nevet arcomon
S te vagy az öröm midőn gyönyörködöm
Végre ez ideát ideje száműznöm
Mert nem élhetek Szerelmem ez'tán veled
Hogy nem tudnék élni már tovább nélküled
Szeretlek akkor is, ha mást hiszel
Szeretlek akkor
is, ha rosszul mondom el
szeretlek akkor is, ha lehetetlen
Szeretlak
akkor is, ha érthetetlen
Szeretlek akkor is, ha úgy érzed nem,
Szeretlek szelíden, riadtan, s vadul
Szeretlek dacolva, pimaszaul, s
ártatlanul
Szeretlek látva, s láthatatlanul
Szeretlek akarva, s
akaratlanul
Szeretlek szenvedélyesen, s a szereteten túl
Szeretlek
szótlanul, s kimonhatatlanul
Szeretlek az örökös változásban
Szeretlek
a dallam lükteto ritmusában
Szeretlek a csendben, a némaságban
Szeretlek a közelségben, s a távolságban
Szeretlek a percek múlásában,
Szeretlek, minden szeretetlenség, s önmagad helyett
Szeretlek, mert ez
másképp nem lehet
SZERETLEK!
Tudom, hogy ez hihetetlen,
DE
TUDD MEG!!
ÉN AKKORIS SZERETLEK!!
|
