Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2007-12-25
Angyali üdvözletek
TÖLTSE BE SZÍVÜNKET
az egész emberiség iránti szeretet.
Kerüljünk közelebb családunkhoz,
barátainkhoz,és nyújtsunk kezet
az idegeneknek.
Cselekedjünk úgy,
ahogy az angyalok.
Kezdetre
Az angyal énekel,
Tekints az égre fel:
Napvilágos lett az éj,
Meghasadt az ég,
És a Második Személy
Most földre lép.
Mézet ont az ég!
Dicsõítésre
Az angyal így dalol
A fényes ég alól:
,,Istenünknek glória
A mennyekbe fenn!''
Véle mondja Mária,
Véle Betlehem.
Mondjunk glóriát!
Hiszekegyre
Jó pásztor emberek,
Mind jámbor, nyílt szívek,
Hallják boldog hangjait:
,,Földön békesség!''
Boldogságot ád a hit,
Hogyha szíved ép.
Hisszük is szavát,
Hisszük is szavát.
Felajánlásra
És mennek boldogan,
Hol Jézus jászla van,
Hozzák tiszta szívüket
Szép ajándokúl.
Mink is hozzunk, jó hívek,
Várja már az Úr:
Tiszta, hû szívet,
Tiszta, hû szívet.
Szent, szent-re
Most angyal s pásztorok,
Ég és föld egybefog:
Mind mi él és mind mi van,
Glóriára hív,
Áldja együtt boldogan
Minden tiszta szív,
Szent, szent, szent az Úr!
Móra László: Karácsony édes ünnepén
Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.
Legyen ma templom minden ember szíve,
S legyen a templom tiszta, szent fehér.
Karácsony édes ünnepén
Istennek tetsző legyen a kenyér.
Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!
Akinek könnyet osztogat az Élet
És kín a napja, kín az éjjele,
Karácsony édes ünnepén
Ne fuss előle! Óh beszélj vele!
Testét takard be s enyhítsd sok sebét!
Óh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled.
Karácsony édes ünnepén
A szíved szépül, őt ha öleled.
Az emberszívek örökélő őre
Tegye ma össze mind a kezeket!
Karácsony édes ünnepén
Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!
Wass Albert: Magyar karácsony az égben
Aki még nem tudott róla, ám tudja meg: hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak s a mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterembe, ahol várja őket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés gyertyáit.
Nagy tiszteltetés ám a gyertyagyújtók sorába kerülni s fontos hivatal. Mert ezen múlik, hogy kikről emlékezik meg a mennyország népe azon a karácsony. Mikor aztán a gyertyák már mind égnek, akkor az Új Jézus intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához s ki-ki ráaggatja a maga imádságát. Ezeket az imádságokat aztán az Úr Jézus megáldja s a szorgos angyalok nyomban aláindulnak velök a földre, hogy szétosszák azok között, akiknek szólnak. Ezek a soha nem hiábavaló, de mindig beteljesülő imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek számára. Így ünnepelnek odafönn karácsonyt azok, akik közülünk eltávoztak, tudja ezt mindenki.
De ebben az esztendőben szokatlan dolog történt odafönn az égben. Már egy héttel karácsony előtt hírvivő angyalok járták sorra a mennyország lakóit s tudatták velök, hogy Jézus Úr parancsára ebben az évben magyar karácsony lesz odafönn.
Ilyesmi még nem történ amióta világ a világ, hogy egyetlen nép javára tartsák az ünnepet s méghozzá egy olyan kicsike maroknyi nemzetet tiszteljenek meg ezzel, mint a magyar. DE Jézus Úr így látta illőnek és helyesnek, s így is történt.
Mikor aztán megszólaltak odalenn a földön ma este a karácsonyi harangok, egy szeplős arcú, vézna kis angyalka, aki még egészen új volt odafönn, rendelkezés szerint kezébe vette a fényes aranycsengőt, hogy megadja vele a jelt. Azonban olyan ijedt és elfogódott volt szegényke a nagy megtiszteltetéstől, hogy nyomban el is ejtette a csengőt, amiből aztán egy kis bonyodalom származott. Padlót érve a csengő ugyanis élesen felcsengett egyszer, amitől a szárnyas kapuk nyomban nyílani kezdtek. Mivel azonban a csengő nyomban el is hallgatott, a kapuk is abbahagyták a nyílást és a kinn várakozók számára csupán egy szűk kis rést hagytak, melyen keresztül csak a soványabbja tudott beférni, a kövérebbje nem. Az újdonsült kis angyalka pedig úgy megszeppent a maga ügyetlenségétől, hogy szégyenében nyomban elszaladt s elrejtőzött a karácsonyfa lehajtó ágai alá!
Az Új Jézus, látva a bonyodalmat, maga vette fel a csengőt s megrázta jó erősen, amitől nyomban szélesre tárultak a kapuk s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe. Jézus parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok számára, akik utoljára vonultak be, ünnepélyes elfogódottsággal, hogy elfoglalják a megtisztelő helyet. Mikor aztán mindenki együtt volt, az Úr Jézus megadta a jelt: gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a Magyar Karácsonyfán!
Elsőnek ősz István király lépett a fához s néma méltósággal gyújtotta rajta az első gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak s a többiek mind, hosszú sorban. ,,Pro libertate", suttogta a Nagyságos Fejedelem s Petőfi Sándor keze reszketett amikor kinyúl a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé. S rendre kigyúlt az egész magyar történelem s ott ragyogott pazar fényben a mennyei palota közepén, egész világ csodálatára. S mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, előrelépett öreg Csikay Gyuri, esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedűjét s felsírt a húrokon a magyar ,,Mennyből az angyal..." De olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Új Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme s ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a mennyei padlót.
Majd az Úr Jézus jelt adott megint s rangsor szerint István király lépett oda elsőnek a fához, hogy felaggassa rá a maga ajándékát, földi magyaroknak. Aranytekercsre írott áldásos imádság volt, súlya majd földig húzta le a gyönge ágat. Szent László vitézi erejét, Zrínyi Miklós bölcs megfontoltságát, Rákóczi Ferenc lelkes hitét s Petőfi Sándor lángoló szívét aggatta a fára. Úgy megtelt rendre minden ág magyaroknak szóló magyar imádsággal, hogy mire a más nemzetből valók sorra kerülhettek már csak úgy roskadozott a fa a tehertől.
Sok-sok időbe került míg a mennyeknek minden lakója odajárulhatott a karácsonyfa elé a maga ajándékával. Nemzet még ennyi imádságot nem kapott, amióta a világ a világ! Mikor aztán az utolsó imádság is rajta csüngött a fán, az Úr Jézus megáldotta valamennyit s míg a sok nép vonulni kezdett újra kifelé a szárnyas kapukon, szorgos kis angyalok nyomban hozzáfogtak hogy batyuba kössék a sok égi kincset s alászálljanak vele kicsi Magyarhonba.
Végül aztán már csak az égi magyarok álltak ott még mindig a magyar karácsonyfa körül, imába mélyülten. Az angyalok elhordták már az utolsó ajándékot is s a gyertyák is kezdtek csonkig égni, amikor Új Jézus szeme hirtelen megakadt valami fehéren, a roppant karácsonyfa alsó ágai között. Jobban odanézett s hát bizony egy kis angyalka aki elejtette az aranycsengőt kuksolt ott még mindig nagy ijedten. Az Úr Jézus félrehajtotta az ágakat s kézenfogva elővezette onnan a szeplős kicsike angyalt. ,,Hát te minek bújtál oda?" kérdezte tőle, mosolyogva. ,,Restellem magamat" vallotta be a szeplős, ,,elejtettem volt azt a csengőt, lássa". ,,Oh, hát te voltál az!" nevetett az Úr. ,,Ne búsulj semmit, megtörténik az ilyesmi mással is. De téged nem láttalak eddig. Mi a neved? Honnan jöttél s mikor?" ,,Katinka a nevem s Budapestről jöttem" felelte a vézna, szeplős kicsi angyal, ,,November negyedikén, Uram!"
Néhány pillanatig mély-mély csönd volt a nagy kupolateremben. Az égi magyarok mind a vézna kicsi angyalkát nézték s valamennyinek könnyes volt a szeme. Aztán Jézus szelíd hangja törte meg a csöndet. ,,Isten hozott, Katika," mondta jóságosan s keze gyöngéden megsimogatta a kis szöszke fejet, ,,aztán küldtél-e te is ajándékot Budapestre a tieidnek?" ,,Küldtem, Uram." Felelte Katika s elpirult a szeplői alatt. ,,Aztán mit küldtél?" kíváncsiskodott az Úr Jézus, ,,Szép ünnepi imádságot szüleidnek, kis testvérkéidnek?" A kicsi angyal képe még pirosabbra gyúlt. ,,Nem imádságot küldtem" vallotta be szégyenkezve. Az Úr Jézus igen nagyon elcsodálkozott. ,,Nem-é? Hát mi egyebet lehet küldeni innen?" ,,Kenyeret," felelte szepegve Katika, ,,szép, fehér égi kenyeret. Minden nap félretettem amit nekem adtak itt. Hiszen én kapok még máskor is." ,, tette hozzá bizalmasan, ,,S ha nem, hát az se baj. De odalent Budapesten nincsen fehér kenyér, régóta már..."
Mély döbbent csönd volt, szentek, angyalok pisszenni se mertek. Hiszen ilyesmi még nem történt emlékezet óta, hogy valaki kegyes imádság helyett kenyeret küldött volna alá a mennyországból.
Aztán az Úr Jézus lehajolt s homlokon csókolta a kicsi lányt. ,,Jól tetted, Katika!", mondta halkan s lopva kitörölt egy tolakodó könnycseppet a szeméből, ,,sokszor a kenyér a legszebb imádság. Én is azt adtam egyszer az én népemben, amikor lenn jártam a Földön. Kenyeret..."
Valahol a meghatottan álló magyarok sorában egy öreg mamából kitört az elfojtott zokogás. Katinka kitépte magát az Úr Jézus karjaiból, odafutott az öregasszonyhoz és két véznakarjával átölelte. ,,Ne sírj, mama," kiáltotta hangos csengő angyalka-hangon, mely egyszeribe betöltötte az egész mennyországot, ,,anyuék nem éheznek többet odalent! A mennyei kenyér amit küldtem, meglásd, eltart sokáig!"
Az Úr Jézus mosolygott. S mosolyától, bizony, akár hiszik, akár nem: nyáriasan kisütött a nap Magyarország fölött!!!"
2005. december 25. Karácsony, Urunk születése - Éjféli mise
Evangélium
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az elsõ összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy
összeírják. Galilea Názáret nevû városából József is fölment Dávid
városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével,
Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária
napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsõszülött fiát, pólyába
takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat õrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt elõttük az Úr angyala, és az Úr
dicsõsége beragyogta õket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt
hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és
jászolba fektetve." Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül.
Istent dicsõítve ezt zengték: Dicsõség a magasságban Istennek, és békesség
a földön a jóakaratú embereknek!
Lk 2,1-14
Elmélkedés
Isten ajándéka nekünk
Gyermekkoromtól kezdve nagyon szeretem a karácsonyi történeteket, de
bevallom, hogy már akkor egy kis túlzásnak tartottam azokat, amelyekben
éppen szenteste fagynak meg a szegény öregek vagy költöznek át az égbe a
halálos beteg gyerekek. Ahhoz ugyanis, hogy ezen az éjszakán
szeretet-élményben legyen részünk, nem az az egyetlen út, hogy könnyezve
hallgassuk végig egy gyermek tragikus sorsát. Jézus születésének egyszerû
története amúgy is megható, és csodálatos titkot hordoz kicsiknek és
felnõtteknek egyaránt.
Egy karácsonyi prédikációt persze illik történettel kezdeni, ezért mondok
egyet. Jól emlékszem arra a kis elbeszélésre, amely gyermekként többször
is megnevettetett. A történet szerint az angyalok a földön összeszedték a
gyerekek leveleit, amelyekben karácsonyi ajándékot kértek maguknak.
Odafönt az égben szépen sorbarakták a kérelmeket, elkészítették a
válaszleveleket és az ajándékokat. Ekkor azonban egy tapasztalatlan,
fiatal angyalka ügyetlenségének köszönhetõen összecserélték a leveleket,
eggyel elcsúszott a sor, amelynek köszönhetõen minden gyerek azt az
ajándékot kapna, amit az elõzõ kért. A legvégén még maradt egy ajándék,
azt pedig odaadták a legelsõnek. Karácsony este aztán volt nagy meglepetés
minden gyereknek, de mégsem volt csalódott senki, mert mindenki egy neki
sokkal megfelelõbb ajándékot kapott, mint amit levélben kért a kis
Jézustól.
Karácsonykor szeretünk ajándékot adni, de talán még jobban kapni. Sok
gyerek manapság is levelet ír a kis Jézusnak, hogy mit szeretne, s ha a
felnõttek nem is írják le kívánságaikat, azért nekik is vannak
elképzeléseik. Gyermekek és felnõttek egyaránt izgalommal várják az
ajándékozás pillanatát. A legtöbbesetben az ajándékok valóban örömet
okoznak, de az is elõfordul, hogy valaki nem örül, mert mást kapott, mint
amit szeretett volna. Az ajándékunk akkor igazán értékes, ha mellette
idõt, türelmet, megértést, gondoskodást, egyszóval: szeretetet is
ajándékozunk. És éppen ez az, amit mi is kapni szeretnénk. Mert mit ér
bármilyen drága ajándék, ha nem szeretetbõl fakad? Mit ér a szépen
becsomagolt ajándék, ha csupán megszokásból adja valaki?
Az öröm akkor fog a szívünkbe költözni, ha megérezzük a kapott ajándék
mögötti szeretetet, s amikor mi is szeretetet tudunk adni másoknak. Az
ember persze mindig elégedetlen egy kicsit. Még ilyenkor, karácsonykor is.
Valami többet szeretne. Többet a természetes emberi szeretetnél. Többet,
mint egy meglepetést. Többet a karácsonyi meghitt pillanatoknál és többet
a családi békénél, amely néha sajnos csak napokig tart. Bármennyire is
örülönk a karácsonyi ajándékoknak és ki is fejezzük értük köszönetünket és
hálánkat, mégis valami többet szeretnénk. Többet, mint amit az emberektõl
kaphatunk. Ez a vágy hozott el minket most a templomba, az éjféli misére
és ez fog indítani minket az ünnepek alatt az Isten házába. Igen,
temészetfeletti ajándékra vágyunk, azt szeretnénk, hogy Istentõl kapjunk
ajándékot. A legtöbben bizonyára nem is gondolják végig, hogy miért jönnek
el az éjféli misére vagy karácsony napján az ünnepi misére. Mindenki azért
jött most ide, mert ajándékot szeretne kapni Istentõl. Minden másnál
értékesebb ajándékot. Elvehetetlen ajándékot. Igazi örömet okozó
ajándékot. Igazi szeretetbõl adott ajándékot.
Isten ajándéka pedig itt fekszik elõttünk a betlehemi jászolban, a
szalmán, mert Isten ajándéka egy gyermek. Vagy még pontosabban úgy kell
mondanunk: Isten ajándéka a Gyermek, Jézus Krisztus. Isten ajándéka Õ az
égnek és a földnek. Az angyaloknak és az embereknek. A gyermekeknek és a
felnõtteknek. A hívõknek és a hitetleneknek. A szegényeknek és a
gazdagoknak. A betlehemi Gyermek Isten ajándéka Máriának és Józsefnek, a
pásztoroknak és a királyoknak. Isten ajándéka Õ mindannyiunknak.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó drága betlehemi Gyermek, add, hogy egész lelkemmel közeledjek születésed
mély titkához. Helyezd az emberek szívébe azt a békét, amit néha oly
nekikeseredetten keresnek, s amit csak te tudsz megadni.
Segíts, hogy jobban megismerjük egymást, és mint ugyanannak az Atyának
gyermekei, testvéri szeretetben éljünk egymással.
|
