Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2008-04-04
Napló töredék 6.
日記 [にっき] 欠片 [かけら]
Az ujjaim vérben úsznak, szinte egész testemet belepi az édes nedv. Mégsem érzek fájdalmat, hiszen ez csak a gyenge külső, ami elrejt.
A mostani helyzet, amibe keveredtem különösnek nem mondható, hisz nem saját akaratomból állok a szírt tetején és nézek le a mélybe.
Nem akarok eltávozni az élők sorából még. Ha mennem kell, akkor nyugodt szívvel teszem, bár ellenezni csak egy esetben akarom: látni a kékes óceán fodrait, utoljára és először.
S igen, sírok, mint aki nem érti, hogy mi történik körülötte, de a szomorú hangulat eluralkodik rajta is.
Az esőcseppek lassacskán elérik a talajt, amit a száraz talaj gyémántként szív magába. Ilyen lehet, mikor érzel.
Amikor az érzések kavaldájában megfeledkezel minden égi csodáról és csupán egy megfgoghatatlan dolog számít abban a töredéknyi idő alatt.
Mint minden tagja a régi klánban kap születése után néhány évvel egy jelet a vállára. Ez bizonyítja, hogy ő hova tartozik. A hold ciklusában születtem, így én egy fekete hold alakú jelet kaptam, de nem a karom felsőrészére... Ha egy csecsemő halántékára helyezik a jelet, akkor az Isten tévesen megformált éélőlényeként tarják számon. Így a létem nem más, mint egy árnyék a többi között, mégis haloványabb és kisebb.
Engem a sátán ivadékának tartottak, mivel anyám meghalt, mikor kihordott. Több ok utalt erre a későbbiek folyamán is, de végülis befogadni senki nem mert igazán, még a családom többi tagja sem.
Ez jobban megsebezte szívemet, mint egy fémes szúrás a tüdőm bal oldalában.
Egyedül kellett alkalmazkodnom és tanulnom. Megismerni saját magamat és a jövőmet kövekkel kirakni, hogy ne zuhanyjak a mélybe, még ne.
|
