Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Április 11. a költészet napja
Ázott köpenyét kölcsönadta rám az ég.
Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd.
Éjszakák sűrűjén vágtam át,
A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét.
Gyöngyházszínű tengeren,
Könnyű csónak szállt velem.
Most újra, újra itt vagyok,
Napot hoztam, csillagot.
Drágakő vízbehullt, a mélyben elveszett.
A bársony megfakult, ezüst tükröm megrepedt
Szélvihar szórta szét a pénzemet.
Kopott bádogpoharam végül koldus vette meg.
Minden kincsem odalett,
Nem hozhattam mást neked.
Napot hoztam, csillagot,
Nézd a két kezem, nézd csak, hogy ragyog.
Figyelj nagyon, az időrabló titkon köztünk jár,
Varázsköpenyében most is lesben áll.
A büfében ülsz vagy az utcán sétálsz,
észre sem veszed,
S hirtelen egy évvel lettél öregebb.
Az időrabló mindent lát,
Kezében az egész világ.
Érezzük a tekintetét
De senki sem látta még.
Középre fekszik harmadiknak, ott is résen áll
Falakon is átmegy, bárhol megtalál.
Vigyorog a pultnál, jelentést ír, a buszon rád
lehel
Ha le akarod rázni, korábban kelj fel.
Rejtett fény ragyog a dolgok legmélyén.
Erre gondolsz tán, hogyha így szólsz:
Van remény.
Kutasd hát és tárd ki ablakod
Tárd ki rá a két szemed, tisztán lásd az életet.
Nézd, egy házat mutatok:
Nem is ház, csak ablakok.
Bennük aki mosolyog,
Az az ember ott én vagyok.
(Omega)
|
