Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Depresszió...
Fáj...nagyon fáj...megöl,széthasít,de küzdök ellene..megpróbálok erős lenni,de valahogy ez se megy..önmagam fog megölni,úgy látszik eza sorsom,nekem nincs helyem a világon! nekem vesznem kell,hisz mit érek én? Ugyanolyan lány vagyok,mint az összes többi...De,jól esik kiirni...Én már ezt nem bírom,hisz örökké az van,hogy fel-le ugrál a hangulatom...Talán itt az idő verseket irni,igy is van hat...Bezárom a lelkem,bezárom önmagam,nem szeretek és nem is nagyon megyek emberek közé...Elfojtom a fájdalmam,elfojtoma könnyem és alssan a szívem...Pont olyan rideg és szép lettem,mint Enma Ai...sikerült....magamat marom,és másokat is,ha éppen olyan a kedvem...már sirni se sírok,arra sem emlékszem,mikor történt...Saját lelkem fog megölni,a saját tudatom...mit érek azzal,ha a test egészséges,de a lélek haldoklik...Nehéz,és fáj...bárcsak ne fájna,de fáj...Magamba kell folytanom,magamba kell folytanom,mert nem jó fáj,és gyenge vagyok...jó lenne ha vki megölelne...Hideg vagyok..belül kivül...A szívemben...és nagyon fáj,és nagyon mar,de nem lehet mit tenni...Ilyen vagyok...sírni akrorok,de nem megy...Néha hosszú percekig fekszem az ágyamon mozdulatlanul,és kivánom a halált...ő az egyetlen szerelmem,úgylátszik,mivel mindennap gondolok rá...Nos,hogy legyen vmi konkrét dolog ebbe az összevisszaságban,azt hiszem leirom,hogy az élet fáj,nagyon fáj,és szomorú,hiába próbálják széppé tenni,nekem nem ér semmit...A könny már nem segít,nem segít...
utóbejegyzés: A kép pont megy a hangulatomhoz...^^
|
