Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
barátnémnak
Ennyi lett volna hát,s minden a pokolra száll,
Megtört lelked a sírba száll,
Védtem életed,oltalmaztam lelked,
S most szilánkként zuhansz a földre.
Kezed átsuhant kezemen,
Nyújtottam feléd,de célt tévesztett.
Sötétsébe süllyedt testem,
S te nézted szemeiddel.
Sötét van,s magány éled,
Szíved mellé tettem szívem,
Lelkem eggyávált lelkeddel,
S most falként omlik a végbe.
Melletted lépkedtem minden percben,
De te elrohantál mellőlem?
Magam elé meredve néztem távoli alakod,
S kérdem miért nem vagyunk mi barátok?
Emlékek,régi poros emlékek,
Elfeledve hevernek polcunkon,
Mint barátságunk hamvai,
A feneketlen tó legmélyén.
Hol rontottam el,mit nem adtam meg?
Elveszítettelek,nem vigyáztam álmod,
Minden sötét már,s nem látlak,
Könnyes szemeim érted piroslanak.
|
