Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2008-08-27
CHILDREN OF DISTANCE-BEFORRATLAN SEBEK
Life guess is scars, will always heal man
Ayo, my scars are showin, in these bars of emotion
But I`ve come to realize that this is part of growing
Dealing whit this regrets, will never come easy
I`ve done wrong but those mistakes will always teach me
To keep my head straight, and find a best way
To keep living good while I realize the dea weight
That brings me down, drowning and sorrow.
Everyday`s a blessin so I`m counting tomorrows
Cuz a next day can bring the answer
The future means I`m not living backwards
Ref.:
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a multba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva
Tudom már elmult, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak nyitva a világnak,
Páldát mutatva, gátat szabva hibáknak.
Könnycsepp fut az arcomon mikor az ágyam mellé térdelek,
Úram, miért nem értelek? Mond meg miért nem mondod azt, hogy ég veled?
Őszintén remélem tévedek,, de rám tekinteted nem veted
Csak a fájdalmat kapom, reggel beforratlan sebekkel ébredek
Lehullt az eső, hangom már a köddel száll az égig
A napsugár a felhők között fájdalmam híre miatt fénylik.
Nem vágyom a jóra, nem várok dicsőítő szóra,
Soha nem kértem semmit az égtől, még nem jött el az az óra,
Csak egy csalódott srác vagyok ki a semmi közepéről érkezett,
Kinek fáj ha szíven döfik, mikor azt ordítják, hogy ég veled.
Vérzik a szívem mikor a fájó multra gondolok,
Igazag volt, te tudtad,egszer majd a gonosz felé fordulok.
Néha a tested megremegett, de én mindig megfogtam kezedet,
Két szemedbe nézve, magamat láttam, ki a rosszról megfeledkezett.
Elmúltak a fájó rossz idők de még a hegek megmaradtak,
Maradnak is, míg a föld alá nem raknak.
Refrén
Lassan eltelltek az évek, és most bevillannak képek
Nem tudom mit tehetnék, még nem tudom mit érzek.
Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom
Nekem te voltál a lány akire örökké kell várnom
Hidd el nekem sajnálom,tudom, nem tudsz többé szeretni
Most egy új utat kell keresni, és veled együtt feledni
Sajnos nem lehet, ezt én is tudom, így bocsánatot kérek
És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát
És így próbálom most megdönteni szíved erős falát
Csak, hogy megbocsásson, s végte én is megnyugodjak egyszer
Mert nem forrt be a seb,de talán enyhíthetem ezzel
Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént mi tudjuk
Csak két ismerős vagyunk kinek volt még közös múltjuk
De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ
De ne is mondj még semmit ha az kételyeket támaszt.
Refrén
Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél
Mint egy angyal olyan ártatlannak és szárnyszegettnek tűntél
Emlékszem szavadra,és amikor megfogtad kezem
Bizsergető érzés járta át testem, tudtam ez lesz a végzetem.
Ha egyet kívánhatnék, az Te lennél, tündöklő éjszakám,
Fényes nappalom, édes angyalom, a felhők fölül néz ma rám.
Vesd le rám tekinteted és brtítsd rám a szárnyaid
Miként egykor én takartalak be és teljesítettem vágyaid.
Úgy csillogott a szemed, mint a tó vize, ahol sétáltunk,
Most pedig úgy hullik az eső, ahogy a könnyem hullt mikor szétváltunk.
Tudtam én is nagyon jól, hogy semmi sem tart örökké,
Pedig te voltál az egyetlen, aki velem törődtél.
Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat.
Nem a nyári virágeső, ami ránk dobálta a szírmokat
Most virág borítja sírodat, előtte itt álok az esőben,
Hallom a hangod ahogy hívogat, a félelmeim legyőztem.
Az a szenvedés hogy élek, nélküled létezem, de minek
Irántad érzett serelmem soha nem adnám oda senkinek
De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein
És az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim.
|
