Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2008-12-26
Létezik valahol. Nekem ennyi elég. Ahogy én létezem, és tudom, hogy ott van, és vár rám, úgy ő is érzi. Előbb utóbb szabadul az őt körülvevő ártó szellemek fogságából, mint ahogy én kikerülök a hazugságok és ámítások örvénylő tengeréből, és akkor majd minden érték, amit nagy gonddal magunkra aggattunk megmutatja, hogy egymásnak lettünk rendelve. A harcban egymás oldalán, egymás sérüléseit kötözgetve, a halálban egymást siratva mind végig töretlenül szeretni, és eltántoríthatatlanul ragaszkodni, akkor is, ha ez idővel egyet jelent majd a remény nélküli egyedülléttel. Ahogy én hiszek, úgy ő is, és ez a hit különböztet meg másoktól. Visszafogottan, de végtelenül szeretni... észrevétlenül rajongani, miközben a szív kettéhasad, és befelé könnyezni, hogy e könnyek mind a belső kertet öntözhessék, amitől újjászületik a lélek. Minden hányattatás ellenére együtt maradni, lélekben, és aztán elnyerni azt, amiről minden érző lélek álmodik, az örökké tartó, hibátlan, töretlen és önzetlen szerelmet
(Berki Gergő, elhunyt tevém gazdijának emlékére:)
|
