Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2009-01-06
Garai Gábor:Bizalom
És ha százszor is becsapnak, és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel fedeztem én,
Ha tulajdon fiam tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongyos garasért adnak el engem barátaim,
S ha megcsal a reménység,
S ha kudarcaim térdre kényszerítenek,
S elátkozom már, hogy megszülettem,
S ha csak a bosszút hízlalja a hála híveimben,
S ha rágalom kerít be, -
Akkor se mondom, hogy nem, hogy nem
érdemes!
Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, végtelen
magányban, mert irgalmatlan az élet...
De csöndes szóval eltűnődve mondom:
Bizalmam sarkig kitárt kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú,
Ki-bejárhat rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból,
Ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!
Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
Nem tudok mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.
De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mammut és az ősgyík,
a múltba porlad a gyűlölet és a gyanakvás.
Dühünk lehül,
csak szerelmünk örök.
S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül,
S az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.
|
