Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2004. október 11.
Abdhulnak.
A nyár utolsó leheletét felém fújja,
S már megérint a tél hideg ujja.
Még látom miként a fű élénk zöld,
És már látom miként hűl ki a föld.
Egy kis virág dülöngél a langyos szélben
Egy szerelmes pár sétál kéz a kézben
A kis virág deresen a földre hull
S a szívekbe gyűlölet tódul.
Az ősz színei eltűnnek a hóban,
Minden összegyűlik egy szóban.
Nem más ez mint az igaz szerelem
Ha szerencsém lesz, egyszer meglelem.
Hiszen a tél után újra kisüt a nap,
És minden mi élő újult erőre kap.
A tavasz bontja majd szárnyait
És ijeszti el a tél bús árnyait.
Ha majd a köd lassan ugyan de eloszlik,
Akkor majd minden kétely szertefoszlik,
S ezután tisztán lát mindenki aki akar,
Mindenki látja majd melyik maszk kit takar!
De ahogy az évszakok is folyamatosan változnak,
Úgy Téged is vagy imádnak, vagy éppen átkoznak.
Ha viszont az igaz szerelmet egyszer megleled,
Onnantól nyárrá változik minden egyes teled!!
|
